A nőknél a méhnyakrák okozza a legtöbb halálesetet, de korai felismeréssel száz százalékban gyógyítható. A betegség elleni védőoltást, amelynek beadását a napokban kezdték el országszerte, nem minden szülő fogadta egyforma lelkesedéssel, többen visszautasítják kislányuk beoltását. A betegségről, a védőoltás hatásáról, valamint a szülők által feltett kérdésekre dr. Bálinth István nőgyógyász-onkológustól kértünk tájékoztatást.
A szakorvos elmondta, bebizonyosodott tény, hogy a méhnyakrákot egy vírus okozza. A humánpapilloma-vírusnak (HPV) rengeteg törzse van, ezek közül kettő, a 16-os és a 18-as fordul elő a leggyakrabban, amelyek hetven százalékban felelősek a méhnyakrák kialakulásáért. A jelenleg forgalmazott védőoltások ezek ellen adnak védettséget. De éppen amiatt, hogy fennmarad harminc százalék veszély a más típusú HPV-vírussal történő fertőződésre, a szexuális élet megkezdése után öt évvel azoknak is el kell járniuk a rendszeres szűrésre, akik a jelenlegi oltási kampányban tizenegy évesen, vagyis a szexuális élet megkezdése előtt megkapják az oltást.
A HPV-fertőzés nem hagy maga után védettséget, ami azt jelenti, hogy többször is visszatérhet a fertőzöttség. Az oltást tehát bármikor be lehet adatni, mert ha éppen fennáll a fertőzés, akkor is védelmet nyújt az esetleges következő fertőzések ellen.
Arról, hogy az oltóanyagnak vannak-e mellékhatásai, illetve igaz-e, hogy a szóban forgó két vírustípus ellen életre szóló védelmet nyújt, a szakorvosnak nincsenek információi, nem is lehetnek, hiszen az oltóanyagot csupán öt-hat éve forgalmazzák világszerte, és még kevés a tapasztalat a hatásáról. Azt ellenben nem tartja jónak, hogy megkérdezik a szülőket, akarják-e, hogy beoltsák a gyermeküket, mert szerinte ilyen mértékű felelősséget nem lehet olyan lakossági kategória nyakába varrni, melyet ezekről a szakmai kérdésekről nem tájékoztattak.
Dr. Bálinth István hangsúlyozza, a citológiai, úgynevezett Papanicolau szűrővizsgálattal a méhnyakon már nagyon korán felfedezhető a sejttani elváltozás, ami, ha állandósul, további vizsgálatokat igényel, ismétlést, illetve szövettani minta vételét.
Specifikus kezelése nincs a vírusfertőzésnek, a legfontosabb az erős immunrendszer. A HPV-fertőzés gyakran meggyógyul, eltűnik saját magától, a szervezet legyőzi. Van, amikor túl sűrűn jelentkezik, vagy állandósul a fertőzöttség, de ez nem egyenlő a méhnyakkarcinómával. Tehát evolúciójában kell vizsgálni, ellenőrizni, hogy milyen irányba alakul.
— Kolposzkópos vizsgálatra van szükség, mert azzal lehet behatárolni a gyanús részeket, és célzottan lehet kicsippenteni szövettani mintát. Ha nem behatárolható, és rossz a citológiai eredmény két-három alkalommal is, akkor a méhszáj körül a méhnyakrészt eltávolítjuk. Tehát a morfológiai elváltozások határozzák meg, hogy milyen módszerrel és mekkora szövetrészt távolítunk el — mondja Bálinth doktor. — Egy rossz szövettani eredmény méhnyakrákot jelent, de annak is több stádiuma van. A konizációnak amellett, hogy diagnosztizáló szerepe van, terápiás jellege is lehet, mert ha az elváltozás a méhnyakhám felületes rétegeit érinti, előfordulhat, hogy a kimetszéssel sikerül eltávolítani a kóros szövettani részt. Ha ennek a környezete ép, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy szóródás történjen a környező nyirokcsomókba. Ha a biopsziás anyagból olyan mély beszűrődés derül ki, ami gyengíti a stadializálás esélyét, akkor ki kell teljesíteni a műtétet, el kell távolítani a méhet. Ha még tovább halad az elváltozás, akkor a nyirokcsomókat is el kell távolítani.
Előny a többi daganathoz képest, hogy szabad szemmel is látható a sérülés a méhnyakon, ami már gyanakvásra adhat okot. A közösülés utáni vérzés elég ok arra, hogy feltételezze valaki, hogy baj van. Ilyenkor a kontaktus alatt bekövetkező helyi trauma idézi elő a seb vérzését, és ez már jelzi a bajt.
