Az advent kezdete egybeesik az egyházi év kezdetével. Idén advent első vasárnapját november 30-án tartjuk. Az elnevezés a latin adventus — megérkezés, eljövetel — szóból ered, a Jézus születésére, eljövetelére való várakozás időszakát jelenti.
Az advent tehát az ünnepekre való ráhangolódás időszaka. Az idő múlását, a várakozást a naptár testesíti meg. A múlt században még fontak huszonnégy gyertyával díszített koszorúkat, ma már csak négygyertyásat, hetekre osztottat készítünk. A gyermekek viszont kaphatnak olyan huszonnégy rekeszes adventi naptárt, melynek mélyéről mindennap egy-egy apró kis ajándék, édesség kerül elő karácsonyig.
A fűzfából készült, örökzölddel díszített koszorú készítésének legkorábbi nyomait a Keleti-tenger szigetvilágában találták meg a néprajzosok. A koszorúkészítés szokása természetesen kapcsolatba hozható a téli napfordulóval.
A karácsonyt megelőző négy hétben régebb az emberek böjtöt is tartottak, melynek kezdetét éjfélkor harangszó hirdette.
A valódi adventi koszorú alapja örökzöld fa, hajlékony vessző, természetes anyag, melyet mohával, fenyővel egészítenek ki. Többnyire piros szalaggal díszítik, de megjelenik rajta az arany, ezüst, illetve a telet, havat idéző fehér hószórás. Szinte kötelezően szerepel még a toboz, a makk, a mákgubó, egyéb száraz termések, ízlés szerint. Az avantgárdra kacsingató készítők az utóbbi időkben már négyzet alakú koszorúkkal is előálltak.
