A környezetvédelmi minisztérium közvitára bocsátott egy tervezetet a medvegondok rendezésére, melyet bárki elolvashat a mmediu.ro oldalon a „Transparenta" menüpont alatt, és a megadott e-mail-címen hozzá is szólhat. Itt az alkalom, hogy ne csak egymás között morogjunk, hanem az illetékesekkel is közöljük a véleményünket. Én megtettem.
Megírtam (románul), hogy Erdővidéken az utóbbi időben annyira elszaporodtak a medvék, hogy az emberek már szinte nem tudnak élelmiszert (például kukoricát) termelni a mezőkön (még villanypásztorral sem), háziállatokat tépnek szét a medvék, és már a gyermekeim életéért is aggódnom kell, még a saját kertemben is. Elkötelezett környezetvédő vagyok, egy környezetvédelmi egyesület tagja, és nagyon fontosnak tartom, hogy egészséges medvepopulációnk legyen, de az emberi élet az első!
Levelemben a következő kérdéseket és észrevételeket fogalmaztam meg a barna medvéhez kapcsolódó intervenciós és prevenciós kvótát illetően:
Hogyan lehet felső határt szabni az intervenciónak? Ha elérik a 80 példányt országszinten, akkor már nem mentenek meg egy medve által megtámadott embert? Az eljárást is nagyon nehézkesnek és bürokratikusnak találom: az állat befogásához és elköltöztetéséhez, illetve „begyűjtéséhez” a központi környezetvédelmi hatóság biodiverzitási igazgatóságának külön engedélyére van szükség, amelyet a vadgazdálkodónak írásban kell kérnie négy különböző dokumentum alapján. Először is szükség van egy olyan bizottság álláspontjára, amelynek tagjai a környezetvédelmi ügynökség és a környezetőrség képviselői, akiket a területi, illetve központi szervek neveznek ki. Ennek a bizottságnak meg kell állapítania, hogy közvetlen veszély fenyegeti a lakosság egészségét és biztonságát. Ha ez megvan, csatolni kell a legtöbb 60 nappal azelőtt készült jegyzőkönyveket a kártérítésre vonatkozó 2008/1679-es kormányrendelet szerint, azoknak a kötelezettségeknek a listáját, amelyeket a vadgazdálkodóknak, a föld-, erdő- és háziállat-tulajdonosoknak kell betartaniuk a károk megelőzése érdekében, és más lényeges igazoló dokumentumokat is (a megyei sürgősségi bizottságok vagy a csendőrség írásbeli igényléseit, fényképeket és videofelvételeket, csendőrségi vagy gondnoki jelentést a medve eltávolítására irányuló cselekedetekről, esetleg a legalább 30 napig kárt okozó példányokról készült jelentést). Harmadsorban a korábbi „derogálásokra” (vagyis beavatkozásokra) vonatkozó jelentéseket is kérik, ha voltak ilyenek, végül pedig a védett terület gondnokának vagy a védett területek központi ügynökségének láttamozását.
Kifogásoltam azt is, hogy a minisztérium tervezete Kovászna megye számára 13 példányban állapítja meg a prevenciós kvótát, amely jelentéktelen szám. Véleményem szerint a beavatkozást a helyi vadászegyesületek hatáskörébe kell utalni.
Sütő István
