Szülői értekezletről kitiltva

A magyar kormány támogatásával felújított, becsengetéskor átadott épület küszöbét alig átlépve iskolai alkalmazottak (?) jelzik nagyon hevesen, csakis és kizárólag a szülők mehetnek be a szülői értekezletre. Annyi „sikert” azért jegyezhetünk, hogy engedélyezik, beszélhessünk Benkő Klára igazgatónővel.

Az igazgatónő sem sokkal higgadtabb, mint mondja, ott újságírónak nincs mit keresnie, s amúgy is, ki hívott? Hogyhogy a szülők, hiszen nekik nincs joguk bárkit is meghívni az iskolába – nem falugyűlés lesz, hanem szülői értekezletet tartanak. Majd közölte: őt decemberben az általunk megszólaltatott szülőbizottsági tag hazugnak nevezte, amivel a becsületébe vágtak, azért sem az illető, sem az újság nem kért bocsánatot, örvendjünk, hogy nem perelt. Arról nem is beszélve, hogy a cikkben két szám is pontatlanul jelent meg – jelentette ki. Némi rábeszélésre annyi engedményt tett, hogy megígérte, ha Kiss Imre megyei tanfelügyelő rábólint, mégis bentről követhetjük a történéseket.

Hogy a két intézményvezető telefonon egyeztetett-e, nem tudjuk, de valószínűnek tartjuk, mert amikor néhány perc múlva Kiss Imre megérkezett, nem úgy tűnt, mintha tájékozódnia kellene a helyzetről. Közölte, szerinte sincs mit ott keresnünk, mert azt nem nyilvánosságnak szánták. Ha nagyon akarjuk, várjuk meg a gyűlés végét, majd nyilatkozik, de a gyűlésen nincs mit keressünk – nyomatékosított.
 

Nem hagyjuk az iskolát!

Hogy Középajta közösségét élénken foglalkoztatja a helyi iskola megmentése és egységesen kiállnak mellette, tapasztalható lépten-nyomon. A kapuk szinte mindegyikére kiszegezték azt az A4-es méretű lapot, amely hirdeti – és hét felkiáltójellel jelzi határozottan –, hogy megvédik iskolájukat, ha pedig az érdeklődő szóba áll egyik-másik járókelővel, arról is meggyőződhet, mennyire komolyan gondolják azt. Felháborítja őket, hogy a nagyajtai község- és iskolavezetés erővel szeretne nekik jót cselekedni. Az intézményvezetők ténykedésében ők nem a jót látják, hanem az önös érdeket: megszüntetnék a komoly múlttal és hagyománnyal bíró iskolájukat azért, hogy a nagyajtai gyermekeknek ne összevont osztályba kelljen járniuk, a tanároknak pedig ne kelljen néhány kilométerrel többet megtenniük.

Az iskola előtt Gyárfás Évával (EMSZ) és Bersan Mihaillal (ALDE) találkoztunk, akik az iskolamegszüntetés ellen tán leghangosabban szólaltak fel. Bár önkormányzati képviselők, ők sem mehetnek be. Hogy miért? Hivatalosan azért, mert nincs iskoláskorú gyermekük, ám úgy vélik: jó okkal gyaníthatják, hogy azért nem, mert minden lehetséges fórumon kiállnak az iskola megtartása mellett.

„A legnagyobb probléma az, hogy Nagyajtán nincs gyermek. Az óvodában három csoportban kilencen vannak, ezzel szemben Középajtán huszonegyen, közülük ősztől hét előkészítő osztályos lesz. És így lesz ez az elkövetkezendőkben is. Mert ebben a kis, alig 535 lelket számláló faluban júniusig még hat gyermek fog születni, Nagyajtán meg talán egy. Mégis a mi felső tagozatainkat akarják felszámolni. Mert mondjon bárki bármit: ha most bezárják, többet újra nem fogják elindítani a felső tagozatot” – mondotta Gyárfás Éva.

Bersan Mihail úgy véli, senkinek sem lesz jó, ha az iskolát felszámolják. Nem jó a gyermekeknek, ha arra kényszerítik, hogy naponta buszozzanak – igencsak kérdéses, hogy hazahoznák-e egyből az órák után a korábban végzőket, vagy meg kellene várniuk azokat, akiknek egy-két órával később ér véget az oktatás. Nem jó a szülőknek sem, mert ha gyermekeiket távol tudják, csak aggódhatnak, hogy jól vannak-e? És nem jó a falunak sem, mert ha idejekorán elkerülnek a gyermekek, akkor azok elidegenedéséhez járulnak hozzá. „Csak arra gondoljunk, hogy iskolai ünnepség van, a szülőknek pedig nincs autójuk: szerezzen a szülő járművet, vagy ünneplőbe öltözve gyalog tegyék meg ezt a néhány kilométeres, bizony sokszor sáros utat?” – tette fel a kérdést a tanácstag.

A két tanácstag mellett kiáll Kósa Tünde nevelőszülő is. Most éppen nincs iskoláskorú gyermeke, de fontosnak tartja, hogy ott legyen az iskola előtt és felemelje hangját a felső tagozat Nagyajtára költöztetése ellen. Attól tart, a nagyajtaiak számára ez csak az első lépés lenne, hamarosan megpróbálnák az alsósokat is elvinni.

Az iskolából kilépő két fiatal férfi úgy nyilatkozott: nem látták értelmét, hogy tovább maradjanak. Hiába tettek fel kérdést s feszegették, mit akarnak tenni az iskolával, miért fontos nekik, hogy elvigyék a gyermekeket, milyen körülmények közt maradhat meg az iskola, sem az igazgatónő, sem a tanfelügyelő nem válaszolt érdemben.

Az iskola mellett állt ki több járókelő is. Lehet, hogy összevont osztályok működtek, de a középajtai szülők elég igényesek ahhoz, hogy otthon is foglalkozzanak a gyermekekkel, így nem érzik hátrányát annak, hogy a tanárok figyelme esetleg megoszlik a különböző korú diákok közt. „Innen sok egyetemet végzett ember került ki! Azt hiszi, sikerült volna nekik az életben helytállniuk, ha nem kapnak rendes nevelést itt?” – mondotta egyikük.
 

Epilógus helyett

A hosszúra nyúlt gyűlés végét nem vártuk meg, utólag a szülőbizottság tagjától, Kósa Erzsébettől érdeklődtünk, mi is történt az iskola falai közt.

Mint mondotta, velük a helyszínen csak annyit közöltek, hogy a következő évtől az V–VII. osztályt elviszik, aztán a rá következő évre a többi felsőst is. Kiss Imre főtanfelügyelő sem azért volt kint, hogy kérdéseiket megválaszolja és párbeszédet folytatva próbáljanak mindenki számára megoldást találni a kialakult helyzetre. A főtanfelügyelő mindössze arra volt kíváncsi, kik azok a tanárok, akikre akkor panaszkodtak, amikor Tamás Sándor megyeitanács-elnöknél voltak kihallgatáson. Mert akkor többek közt azt mondták, azért sem szívesen vinnék gyerekeiket Nagyajtára iskolába, mert bizony vannak olyan tanárok, akik gyermekeiket lenézik, migránsnak és vaddisznóknak nevezték. Kérdésünkre, hogy kik voltak azok, akik ilyen hangnemben szólnak, nem kívánta megnevezni.