Ha a tél már nem ad újat,
jéggyöngyei megfakulnak,
ásítozom a kanapén,
hiányzik a rét, a napfény.
Szorít már a sál, a sapka,
kívánkozom a szabadba,
hajadonfőtt lepkét fogni,
jobb, mint bundában mozogni.
Én eltenném már a szánkót,
lesz még telünk, te se bánkódj,
vacogásból untig elég,
kesztyűt húznom, meddig kell még?
Gazdag Erzsi: A hóvirág éneke
Kinyílott a hóvirág,
Vidámabb lett a világ …
Itt a tavasz, megy a tél,
Kis magban a csíra kél.
Szikrázik a napsugár,
Nyakát nyújtja a gúnár,
Táncot jár a víz fodra,
Tavaszi szél forgatja.
Itt a tavasz, gyerekek,
Kacagnak a verebek.
Osvát Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű
tavaszt kóstol:
- Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.
Fazekas Anna: Aranyeső
Tavasz szőke lánya,
április virága,
zsenge vessző, aranyeső,
virágok közt első,
mosdasson meg zápor,
vihar ne tépázzon,
nap sugara cirógasson,
rügyecskét fakasszon!
Bimbó voltál tegnap,
mára kinyílt csillag,
aranyeső, arany lepke,
libbenj tenyeremre!