Kásler Miklós az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett városi megemlékezésen avatóbeszédében úgy fogalmazott: Batthyány Lajos volt az az ember, aki össze tudta fogni egyetlen nagy politikai akaratba a reformkor minden irányzatát, akinek tekintélyét elfogadta Kossuth, Széchenyi és Deák is. Miniszterelnökké történt kinevezése után az áprilisi törvények szellemében „zsigereiben érezve az idők szavát” előkészületeket tett, megszervezte a belső rend fenntartására a nemzetőrséget, és megszervezte azokat az első magyar honvéd zászlóaljakat is, amelyek később Pákozdnál képesek voltak megállítani Jellasicsot – sorolta.

Kásler Miklós kiemelte: Gróf Batthyány nemcsak a jog embere volt, de az egyik legerkölcsösebb magyar politikus is. Emlékeztetett: akkor, amikor a német országgyűlés kimondta az úgynevezett „kis német egységet”, amiből Ausztria kimaradt volna, akkor Batthyány felismerte, hogy nem lehet keresztülvinni a magyar függetlenséget, a magyar elszakadást attól a birodalomtól, amellyel Magyarország együtt alkot tényezőt, európai nagyhatalmat.

Batthyány a béke híve volt, azért kereste fel Deákkal együtt az előre nyomuló osztrák seregek főparancsnokát, hogy kieszközölje a békét. Elfogták, a magyar törvényekkel ellentétesen halálra ítélték és kivégezték. Törekvéseit és szellemiségét, amelyek megalapozták a nemzet további jövőjét, később Deák Ferenc képviselte és váltotta valóra, „nem engedve semmit a negyvennyolcból”, az ezeréves magyar alkotmányból, egyetlen törvényből sem, amely a magyar történelem során megszületett – mondta.

A Sárvár főterén, a Szent László római katolikus templom szomszédságában elhelyezett, oszlopon álló, kétszeres életnagyságú bronz mellszobor R. Törley Mária szobrászművész alkotása. A szobrász Batthyány Lajost, az első független magyar kormány miniszterelnökét, Sárvár egykori országgyűlési képviselőjét díszmagyarban ábrázolta, aki jobbjában nem kardot tart, hanem ökölbe szorított kezét az előtte álló pulpituson nyugtatja.