Könyvében 54 kő- és földvárról, várhelyről és várhegyről fest szavakkal-szöveggel a szerző írott képet, s ezeket olyan rajzokkal és remek kartográfiai megjelenítéssel rögzíti az érdeklődő tudatában — a könyv grafikai terve és a könyvborító Péter Alpár, a térképek Már Botond munkái, a kivitelezés a Cova-Print Nyomdát dicséri —, szóval, a háromszéki magyarok következő világtalálkozóját is köszöntve olyan kiadványt tartunk a kezünkben, amely a népmesékből, népmondákból, konkrét személyekhez kötődő elbeszélésekből és a tudományos kutatók munkáiból meríti anyagát, s mindezt egy nagy ívű szintézisbe képes összefogni.

Ritka pillanat az, amikor az olvasmányosság, a tudományosság, a laikus ember mese- és képzeletvilága ilyen szerencsésen megfér egymás mellett. Ez az oka annak, hogy a vártúrakalauz tovább mesélteti majd önmagát, és további kutatásokra sarkallja a szakembert. Ez természetesen a népszerű, többkönyves szerző hatalmas ismeretanyagának, élettapasztalatának és írói adottságainak, több évtizedes témaközeli életvitelének és kutatásainak köszönhető.

A kommunista diktatúra éveiben voltak, akik pártmegbízatással azért járták e táj történelmi emlékhelyeit, hogy feltérképezzék, mi olyant kell elpusztítani majd, ami az új történelemcsinálók útjába áll. Eközben Kisgyörgy Zoltán azért rótta, kutatta hegyeinket és völgyeinket, azért kutakodott a népi emlékezet mélységeiben, azért lapozott tudós könyveket és munkákat, hogy eme értékeket megmentse. Könyve számos olyan személynek is emléket állít, akinek harminc-negyven esztendővel ezelőtti, rendszerint az elődöktől származó információit rögzíti. Mostani szövegeinek alapját képezik az egykori Megyei Tükörben, a Múlt idők tanúi sorozatban (1978—1980) közölt várismertetők is.

A borítón Háromszék legépebben fennmaradt vártornya, a Csernátoni csonka torony látható. Számomra különösen kedves az Orbán Balázs monumentális munkájának hatására a köztudatba Ika váraként rögzült zömtorony eredeti nevének visszaállítása. Gyermekkoromban magam is e néven ismertem a hasas kőtornyot, s a csonka torony konzerválási nekirugaszkodásainak Kisgyörgy Zoltán által megjelenített története is mintaértékű, annak példája, hogy helybelieknek és elszármazottaknak miként kellene közös erővé összefogniuk, hogy kitartó és áldozatos munkával értékeket mentsenek. Miközben máshol romboltak, a csernátoniak, Makó Béla, jó gazdaemberből kollektív gazdasági vezetővé feltaszigált férfiú személyesen és a gazdaság anyagi támogatásával, gazdatársai és a vár alatt táborozó fiatalok segítségével újabb kori várvédő harcokban a két kezükkel is erősítették a tornyot, a kő felhordásához még sodronypályát is építettek. Tulajdonképpen ekkor eresztett gyökeret a Csernátoni csonka torony alatt az a hagyomány, amely mára kisebb üdülőteleppé, a középiskolások számára táborozóhellyé, nagy rendezvények szállásadójává nőtte ki magát.

A könyvet az erdővidéki Tortoma Kiadó gondozta. Megvásárolható ennek baróti székházánál, Erdővidék Múzeumában és Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban.