Ez történt két évvel ezelőtt a koronavírus-járvány robbanásakor, és ez ismétlődik most, amikor háború dúl a szomszédban, következményei, kihatásai napról napra növekednek. Magas szintű megbeszélésekre jár Iohannis, vendégeket fogad, két-három naponta ülésezik a Legfelsőbb Védelmi Tanács, a kormányfő, néhány miniszter határt és menekültet nézni megy, vészhelyzetben összevissza nyilatkoznak, de mintha a valós gondokkal senki nem foglalkozna.

A román kormányok „békeidőben” sem képesek átütő teljesítményre. Láthattuk: az energiaár-növekedés kompenzációjának mikéntjein hetekig dolgoztak, nemcsak a szaktárca, de a parlament is hozzátette, ami tőle telhető, hogy végül az első hidegebb hónap bebizonyítsa, szinte senki nem jogosult a könnyítésre. Újból összeültek a nagyokosok, de a második változat csak az év első hónapjának közepén született meg, s mivel jogszabály visszamenőleg nem alkalmazható, láthatjuk az eredményt a januári egekig ugrott számlákon, mely a kisnyugdíjasok vagy a minimálbérből élők havi jövedelmének több mint felét is felemésztheti. Most ígérik a folytatást, de a jól végzett munka országában legfennebb reménykedhetünk, bízni nem bízhatunk abban, hogy áprilistól lesz még segítség.

Még a háború kitörése előtt próbáltak valamit kezdeni a folyamatosan emelkedő üzemanyagárakkal, de hamvába halt a kísérlet, az unióra hivatkozva ejtették az áfa vagy a jövedéki adó csökkentését, s így mára a nyolc lejt is meghaladja a benzin ára. Az európai országok sorra lépik meg ezeket, van, ahol hatóságilag befagyasztották az árat, nálunk csak most kezdenek vakarózni ismét, amikor már kétjegyű infláció emészti fel a polgárok minden jövedelmét. Vannak alkalmazható jó példák, ám Románia vezetői elaludtak. De nem sikerült megállítani az elszálló törlesztőrészleteket, a kötelező biztosítások megfizethetetlen szintre emelkedését, állítólag keresik a megoldást, ám látványosan nem találják, s csak ötletelnek azon is, hogy miképpen lehetne megfékezni az élelmiszerek árát. Nyugtatgatnak, hogy van elég tartalék, de mindhiába, ha lassan a kenyér is megfizethetetlen lesz.

Ilyen előzmények, tapasztalatok után nem csoda, ha sorra tör ki a pánik, hol üzemanyagért alakulnak ki kígyózó sorok, hol étolajat, lisztet vásárolnak tízesével az emberek, mert elterjedt, kétszereződik az ára. A hatóságok válasza pedig kimerül az üres szavakban és némi bírságban, gyakorlati segítséget nem is akarnak nyújtani. A piacgazdaságra, az uniós szabályokra hivatkoznak, melyeket már rég felrúgott mindenki Nyugaton is, országok tiltják be sorra a gabonaexportot, korlátoznak, támogatnak, hogy lakosságuk túlélje a világválságot. Románia nem vagy csak későn lép, amikor már belefulladtunk a bizalmatlanságba és a hatalmon lévők nemtörődömségébe. Abba, hogy ott csücsülnek bársonyszékeikben, de olyan, mintha sehol sem lennének.