Jó esztendő reményében

– Polgármester úr, milyen évet hagyott maga mögött, illetve milyen év elé néz?
– 2021 volt az első teljes esztendő, amelyet be kellett fejeznem ahhoz, hogy érezzem, rajta tartom a kezem a város, a hivatal és a költségvetés pulzusán; most már látom, hogy egy adott naptári évbe mi fér bele, mi az, amit meg tudunk tenni a hivatal munkatársaival, illetve milyen pénzügyi lehetőségek vannak egy átlagos esztendőben. Az idei év remélhetőleg jobb lesz, mint a tavalyi. Tavaly befejeztük a miklósvári ravatalozót, a Felsővíz utcai hidat, a felsőrákosi vízrendszert és a Petőfi utcai hidat, idén pedig a Baróti Szabó Dávid  Középiskola új épületét, a piac modernizálását, a parkok felújítását, és a 38-as községi út felsőrákosi szakaszának elmaradt részét fejezzük be. Nagyon remélem, hogy a tavaly letett hat pályázatunk közül nyer a Környezetvédelmi Alaphoz benyújtott dokumentáció (az iskola nagy épületének teljes energetikai rehabilitálása), és a Saligny-programhoz letett öt pályázatból legalább az a kettő, amelyik a nyolc városi utca modernizálására és a Víz utcára vonatkozik.
 

Ígéretekről szólva

– Lépjünk időben egy kicsit vissza.Kampányban azt mondta, az Európai Unió adta pályázati lehetőségek lehetővé teszik, hogy Barót a tájegység „mozdonyává” váljon, és egyetlen közösségként fejlődjön a vidék. Olyan stratégiát kell kidolgozni, amilyent 2008-ban Sepsiszék számára is elkészítettek. Nem hallani az összefogásról és a közös stratégia készítésről sem – vagy mégis zajlik ilyen irányú munka, csak nem verik nagydobra?
– Az uniós költségvetési ciklus tavaly januárban elkezdődött, de mindeddig egyetlen pályázatot sem írtak ki még. Másrészt a pályázatokhoz előzetesen egy fejlesztési stratégiával kell rendelkezni, amelyet mi leszerződtünk, munkaverziója még nyáron el is készült, ám véglegesítésével kivártunk, mert csak az országos pályázatok egyike, azaz a Saligny-program, valamint az úgynevezett rezilienciaprogram, a PNRR rendszere és költségvetése kristályosodott ki, az uniós források elosztása – főleg a regionális operatív programban – viszont még mindig tervezési szinten van. A stratégiát éppen ezért nem fogadtuk el: ha egyszer rábólint az ember, utána már nehezebb módosítani. Nem is sürgetett az idő, 2021-ben egyetlen uniós pályázatot sem írtak ki az új ciklusból. A stratégiánkat egyébként olyan cég készítette el, amely több erdővidéki községnek is dolgozott, tehát amikor ezeket a helyieket elfogadják, akkor az Erdővidékre vonatkozót könnyen egybe tudja foglalni. Szóval nem múlta idejét a dolog.

– A főtér fejlesztésére a volt városvezetés készíttetett tervet, de ön azt nyilatkozta, nem szeretné, ha Barót lebetonozott, lekockakövezett főterű város lenne, „hanem egy üde, zöld, élhető kisváros”, illetve azt, hogy bevonja a döntés-előkészítésbe a kreatív fiatalokat is, hiszen „ők lesznek a fejlesztés haszonélvezői, végső soron nekik építjük a várost”. Készül ez a terv, vagy valami hátráltatja az előrelépést?
– Nincs meg, mert nem ez a prioritás, hanem az alapinfrastruktúra elkészítése, előbb azzal kell meglennünk. Mindenekelőtt arra a közel harminc kilométernyi útra és utcára kell odafigyelnünk, amelyeken nincs aszfaltburkolat, arról nem is beszélve, hogy folyamatban van – mivel a 131-es megyei útnak a része – a fél Kossuth Lajos utca, a bányászszobor környékének és a polgármesteri hivatalig tartó résznek a felújítása, vagyis amíg az tart, nem is lenne értelme más munkának is nekifogni ugyanott. A kérdésben idézett mondattal csakis a választási kampányban megjelent látványtervre reagáltam, amelyik a Diákdomb egészének letérkövezését javasolta. Azt továbbra is fenntartom, hogy a Diákdombot nem szabad letérkövezni, mert az a rész a város régi, hagyományos főtere. Ráadásul nem a város, hanem a katolikus egyház tulajdona.

– Sok a behajtani való tartozás: a városházának ezer magán- és jogi személy tartozik összesen 3,8 millió lejjel, köztük olyanok is, akiknek hatvanezer lejt kellene befizetniük az önkormányzat pénztárába – állapította meg hivatalba lépését követően. Kicsit később egy tanácsülésen arról beszélt, tizenötmillió lejt meghaladó összeggel tartoznak egyes fizetésképtelennek nyilvánított vállalkozások, e „történelmi” adósság behajtásának lehetőségét külön meg kell vizsgálni. Sikerült e téren előlépni?
– Igen, sikerült. Tavaly konkrétan 528 ezer lejt hajtottunk be a hivatalos eljárások során, és körülbelül 200 ezer lejre teszem azt az összeget, amit azok fizettek be, akik észrevették, hogy a behajtást komolyan vesszük, és így előzték meg a végrehajtást. Ezeken kívül még körülbelül 150 ezer lej behajtása van folyamatban, azaz az érdekeltek számlái le vannak tiltva, ezek a pénzek lassan, de biztosan be fognak érkezni. Tehát egyelőre olyan 900 ezer lejnyi összeget szereztünk meg a kinnlevőségekből, és természetesen folytatjuk a behajtást, mert a városnak minden egyes adólejre szüksége van.

– A bányavállalat és a bibarcfalvi borvíztöltöde elmaradásaiból be lehet-e valamit gyűjteni?
– Ezek a cégek csődeljárás alatt állnak, felszámolóbiztos vezeti őket, az pedig – ha pénzzé is tud tenni valamit – elsősorban a fő hitelezőnek, azaz az államnak fizet. A be nem fizetett áruforgalmi adó, személyi jövedelemadó és egyéb adótartozások olyan hatalmas összegre rúgnak, hogy a mi tizenötmillió lejes kinnlevőségünk eltörpül azok mellett, ezért az adóslista végén vagyunk. Miklós Zoltán képviselőt külön megkértem, nézzen utána, nem lehetne-e törvénymódosítással elérni, hogy a helyi önkormányzatok az adósság fejében megkapják a közigazgatási területükön lévő ingatlanokat – elsősorban a bányairoda és a kantin érdekel minket –, ám az illetékes minisztériumok és a törvényhozás szerint a törvénynek ilyen irányú módosítása nem lehetséges.
 

Fejleszteni a kórházat

– A kórház fejlesztése hogyan halad?
– Négy egészségügyet érintő beruházásban gondolkodunk. A megvalósuláshoz legközelebb a kórház belső udvarának közművesítése, aszfaltozása és zöldövezetek kialakítása áll. A beruházás összköltsége négy és fél millió lej, ebből idén 700 ezer lejt költhetünk a 150 köbméteres víztartály, a generátorház és a szivattyúház elkészítésére. Hogy ekkora összeg áll rendelkezésünkre, az köszönhető Vargyas, Bardoc, Nagyajta és Bölön önkormányzatainak is, akik a megyei tanácstól nekik járó összegekről mondtak le, hogy kórházunkra ezen az úton is több jusson – ezúton is köszönet érte. A legnagyobb, mintegy tizenkétmillió eurós költségvetésű fejlesztési tervünk esetében – egy új szárny a sebészet, az újszülött­osztály, a szülészet-nőgyógyászat, a műtők és az intenzív terápia számára – a teljes megvalósíthatósági tanulmánnyal rendelkezünk. Ez hatalmas, több éven átívelő munka lenne! Nem csak építenünk kellene, hanem egy egész sor régi épületet le is kellene bontanunk. Nagyon várjuk mindazokat a pályázati lehetőségeket, amelyek finanszírozást biztosíthatnának erre a minden eddigi erdővidéki beruházási értéket meghaladó fejlesztésre. Egy másik fejlesztés során járóbeteg-rendelőt építenénk. A 2018-ban letett pályázatra nem hirdettek nyertest, mindössze annyi történt, hogy tavaly érdeklődtek a minisztériumtól, fenntartjuk-e az igényünket. Elmondtuk, továbbra is szeretnénk, ha megvalósulna a beruházás, de november óta megint teljes a csend a pályázat körül. Egy másik, egészségügyet érintő beruházásunk a poliklinika épületének felújítására és energetikai rehabilitálására, valamint az alagsor rendezésére vonatkozik, ehhez készül a felújítási terv.
 

Tehermentesíteni a városközpontot

– Néha szóba kerül, hogy jó lenne a közlekedést megváltoztatni. Létezik erre vonatkozó konkrét terv?
– A déli kerülő, azaz a felső benzinkúttól a Technika-telepig tartó terelőút tavaly hosszú ideig le volt zárva, ám megérte várni rá, mert a jó minőségben leaszfaltozott és két újjáépített híddal ellátott szakasz érezhetően levette a főutcáról és a főtérről a forgalom terhét. Hasonló eredményt várok el a nyugati kerülő úttól is. Ebben az esetben a telekkönyvi tisztázások folynak, a tiszta telekkönyvi helyzetet követően átadjuk a terepet a megyei tanácsnak, hogy nekifoghasson a tervezésnek. Ha elkészül ez az út, az áthaladó forgalmat teljes egészében ki tudjuk vinni a városból. A Technika-teleptől körülbelül a farm magasságáig fog kijönni a terelőút, vagyis akinek nincsen feltétlen dolga a városban, annak nem kell átmennie a központon. Ha pedig a főtéren áthaladó forgalom annyira lecsökkent, és kitilthatjuk a nehézforgalmat, akkor a bányászszobor mellett elhaladó út templomhoz közelebb eső részét fel is számolhatnánk (a Diákdomb előtti zöldövezet nőne meg ennyivel), és csak egy T alakú útkereszteződés maradna. Az is felmerült, hogy a főteret tovább lehetne tehermentesíteni azzal, ha a Keserű Mózes utcát meghosszabbítanánk úgy, hogy az gyakorlatilag a gumigyár környékén jöjjön ki. Ez akár egyirányú is lehet, a lényeg az, hogy átvegye a központon áthaladó forgalom áramának egy részét. Vagy akár azt is megtehetnénk, hogy megvásárolunk egy telket a Kossuth Lajos utca és az ANL-s tömbház között, és abból csinálunk utcát a központ tehermentesítése érdekében.
 

Különleges alkalom lesz

– Tanácsülésen nem volt róla szó, aztán kiderült, városnapok helyett bányásznap lesz, illetve a városközpont helyett a Keleti-tónál szervezik. Miért véli úgy, hogy a városközpontból jó lenne kiköltöztetni az ünnepet?
– Nem feltétlenül arról van szó, hogy a városközpontból kiüldözzük a városnapokat, hanem arról, hogy az utóbbi két évben a vírushelyzet miatt nálunk sem lehetett városnapot tartani, viszont a 2022-es számunkra különleges esztendő – idén 150 éves az erdővidéki szénbányászat –, és ezt szeretnénk egy rendkívüli bányásznappal megünnepelni. Ha a bányásznapok történetére visszanézünk, látjuk, hogy azt soha nem a városközpontban tartották, hanem nagyon sokáig a Malomkertben, aztán a 90-es években Nagybacon fölött, Uzonka pataka völgyében, piknikszerű eseményként, szabadtéren. A Malomkert magántulajdon, Uzonka pedig túl messze van számunkra, ezért a Keleti-tó környékét választottuk, amely környezetében emlékeztet a helyszín elődeire. Tehát nem arról van szó, hogy a városnapokat száműzzük a városközpontból, hanem hogy az idei főünnepünk – rendkívüli módon – ezen a helyszínen fog lezajlani.
 

Mi lesz az iskolákkal?

– Arról volt szó, igyekszik az egységet megtestesíteni, nem lesz vita, a frakciókkal mindent lebeszél, egyeztet és közös nevezőre jut, aztán mégis lett két jelentősebb nézeteltérés. Az iskola esetében tényleg az a megoldás, hogy össze kell vonni, más út nem járható?
– Melyik az a más út?

– Ha már visszakérdez: megvizsgálnám például tüzetesen, miért megy el nemcsak a középiskolások, hanem az általános iskolásoknak is egy jó része máshova. Majd azon kezdenék el gondolkodni, nem lenne-e jobb, ha a líceum elméleti líceummá válna, a szakiskola önállósodna, sőt, akár az egyházakat is bátorítanám, hogy együtt hozzanak létre iskolát. Utóbbit azért, mert láthatóan megvan az igény egyfajta elitoktatásra – ezért is viszik Bardocra a gyerekek egy részét –, amit ők közösen talán jobban meg tudnának szervezni. De mindenképp társadalmi párbeszédet kezdeményeznék, s nem próbálnék meg nyomást gyakorolni a tanácstagokra, hogy az általam egyetlenként elfogadhatónak tekintett megoldást szavazzák meg...
– Nem lehet több iskolát létrehozni, egyhez is alig van elég diákunk. Tizenegy éve még 716 tanulója volt a líceumnak, most pedig alig 392! Ebben szerepe van annak is, hogy kevesebben születtek, hogy a szülők elköltöztek, elvándoroltak – ez így van Kovászna megyében és az országban is. Az viszont nem mondható általánosnak, hogy ötvenhárom elemis kisgyerek, bár a helyi iskolában volna a helye, mégis egy másik község iskolájában tanul! Ha pedig az általános iskolát nem itthon végzik, valószínűleg a középiskolát sem itthon fogják. Megnőtt a mobilitás lehetősége, és élni fognak vele azok, akik úgy gondolják, valamiért nem elég jó nekik a Baróti Szabó Dávid-iskola. Amennyiben ezt a csökkenést nem állítjuk meg, körülbelül öt éven belül oda jutunk, hogy a diákság száma háromszáz alá esik, ami a líceum megszűnését jelentené. Az összevonással ennek szeretnék elejébe menni. Meggyőződésem az is, hogyha a Mikó és a Mikes példáját követve egy intézménybe fogjuk össze mind a tizenkét osztályt, akkor nem megy el annyi gyerek máshova. Nem megy el, mert tudja, ugyanazok a tanárok fogják tanítani, akiket ismer és szeret, akikkel szemben a bizalom már ki van építve. A tavalyi nyolcadikosok közül sajnálatos módon a legjobb helyezést elért tanulók többsége elment. Közülük, ha nem is mindannyian, de néhányan biztos itthon maradtak volna – ezt ők mondták –, ha más a helyzet, ha megszokott tanáraikkal folytathatnák. Ha a gyerekek maradnak, nemcsak az iskolát mentjük meg, hanem a kistérséget is, hiszen a fiatal ahhoz a helyhez fog igazán kötődni, ahol szocializálódott, ahol felnőtté vált.

– Nemcsak az iskolakérdésben volt vita, hanem egy telekcsere körül is, ezt nem sikerült keresztülvinnie; sokan érezhették akkor azt, hogy mintha nem lenne meg a másfél évvel ezelőtti egyetértés…
– 115 előterjesztett határozattervezet közül egyetlenegyet nem hagyott jóvá a tanács (a telekcserét), illetve egyet nem terjesztettem végül elő (az iskolát érintőt). Ezt nem nevezném rossz aránynak.

– Mégiscsak két meglehetősen fontos kérdésről volt szó. Mennyire viselik meg ezek a kudarcok?
– Nem adom fel egyiket sem, mivel mély meggyőződésem, hogy mindkettő szolgálná a város és a vidék érdekeit.

Tanár úr, kérem!

– Utolsó kérdésként: az eddigi polgármesteri tevékenységére tanárként hányast adna és miért?
– Nyolcas és kilences közötti jegyet érdemelnék: az elmaradt megvalósítások nagyrészt a betervezett lehetőségek hiányának tudhatóak be. Arról beszéltem a kampányban, hogy ez a polgármesteri mandátum azért fontos, mert 2021-ben elindulnak bizonyos uniós pályázati kiírások – de a mai napig nem indultak el, pedig már 2022-ből is eltelt már közel három hónap. Ott van a Környezetvédelmi Alaphoz letett pályázatunk: tavaly márciusban már minden elő volt készítve, de a letevést márciusról májusra, majd júliusra, augusztusra és szeptemberre halasztották – a lehetőség megnyitása után két órával benyújtottuk! –, a mostani hivatalos verzió szerint pedig csak májusban várható eredményhirdetés. Hogyha csak májusban várható eredmény, akkor utána az építési engedélyt kell beszerezni és a közbeszerzést lebonyolítani – ami egyáltalán nem szokott simán menni –, azzal pedig eltelt az egész nyarunk. A beruházást iskolaidőben pedig nem lehet végezni, és ismét várnunk kell. Az is hátráltatott, hogy a városhoz tartozó falvakon jóformán semmi közterület nem volt betelekkönyvezve. Sokat haladtunk, többet, mint az elmúlt jó pár évben összesen, de bőven van még tennivaló ezen a téren is. Azt szeretném, ha ebben a mandátumban a közvagyonunkhoz tartozó minden egyes ingatlan a digitális rendszerben be legyen telekkönyvezve. Fontos feladat, mert mindez feltétele annak, hogy különböző pályázatokon részt vehessünk. Az elmúlt évben rohamtempóban telekkönyveztettük az iskolaépületeink egy részét, a poliklinikát, egész falvak utcáit és a városét is. Bár a finanszírozási források megnyitása híján lassabban mennek a dolgok, mint szeretném, úgy gondolom, hogy máris sok jó és hasznos célú pályázatot készítettünk elő, ezért amint eredményt hirdetnek, elindulnak a mindenki számára látható fizikai megvalósítások is.