Az eladásról döntöttek

Keresztes Zoltán: Annak idején a közvéleményt is értesítettük, hogy 2020 áprilisában az összes németországi nagy hálózat, üzletlánc leállt. Mi nagy német konszerneknek gyártottunk luxustermékeket, de ekkor megrendelések nélkül maradtunk, mintegy 200 alkalmazottunkat viszont tovább kellett fizetnünk. Szükségmegoldásként nekiálltunk az akkor még hiánycikknek számító maszkokat gyártani, ezzel azonban hatalmas veszteséget termeltünk, a kínai maszkok hamar elárasztották a piacot, mi a kézzel, textilanyagból készített termékkel nem tudtunk versenybe szállni velük. A családi kasszából nem lehetett a veszteséget finanszírozni, a munka nélkül maradt alkalmazottakat fizetni, ezért úgy döntöttünk, hogy konzerváljuk a gyárat.

A tevékenység megszűnése utáni két évben igyekeztünk társbefektetőt keresni, ám végül az egész gyár értékesítéséről döntöttünk. Kerestük a megoldást, rengeteg érdeklődő volt, a készruhaipar nagy szereplői menekültek a Távol-Keletről. Ez a folyamat már korábban beindult, de mindenki a régi termelési költségekről beszélt, hiszen e tekintetben például Kína közben drágább lett, mint korábban Románia. És itt volt még egy akadály, a befektetőnek fel kellett volna vállalnia a veszteségeket is. Végül tavaly év közepén eldöntöttük, hogy eladjuk a gyárat. Több hazai és külföldi cég is érdeklődött, tavaly karácsonykor megszületett az előszerződés a német Hum Homecare und Medizintechnik céggel. Az előszerződésben a tranzakció lezárását március elejére időzítettük, leányvállalatot kellett itt bejegyezniük, s amire az meglett, kitört a háború, és a bizonytalanság miatt nem tudtak ideutazni a vevők. Végül március 9-én írtuk alá a szerződést az anyavállalattal, ettől a dátumtól a Keresztes család kiszállt a készruhaiparból. A tulajdonos tehát német, de a Romániában bejegyzett Becatex Kft. fogja működtetni a gyárat.

A megállapodás során természetesen felmerült, hogy – bár teljesen más termékek gyártása folyik majd az üzemben, mint korábban – az egykori, sőt, még a Lei­neweber idejében nálunk dolgozó alkalmazottainkat igyekszünk visszacsalogatni, ugyanazokat a szociális és munkaköri körülményeket biztosítva, mint korábban a LRO-ban. Mi ugyanis igyekeztünk egy családiasabb vállalati környezetet kiépíteni, ezáltal kevés munkavállaló akart elmenni tőlünk. De azt is igyekeztem érzékeltetni, hogy a helyi közösség támogatása, a jótékonykodás terén is van egy hagyományunk, ezt folytatni kellene.

Ami a tranzakció értékét illeti, euróban hét számjegyű összegben állapodtunk meg, a beruházás összértéke természetesen ennél nagyobb lesz, hiszen más jellegű termékek gyártására az ingatlan és az infrastruktúra megfelelő, ám a gépparkot nagymértékben ki kell cserélni.
 

Hosszú távra rendezkednek be

Bettina Breese résztulajdonos és Erika Rozenberg menedzser elmondta, a Becatex az egyik legnagyobb kerékpártáska-gyártó cég Németországban, a sepsiszentgyörgyi üzemben is ezt gyártják majd elsőként. Ezenkívül az egészségügyben és a tűzoltóságnál használt táskákat fejlesztettek ki, illetve az egészségügyben használt eszközöket, például ortopédiai segédeszközöket gyártanak.

A sepsiszentgyörgyi gyárra elsősorban a mérete miatt esett a választásuk, hiszen egy körülbelül háromszáz alkalmazottat foglalkoztató termelői egységet kerestek. Fokozatosan bővítik majd a termelést, azt tervezik, hogy év végére száz alkalmazott dolgozik majd itt, számítanak az egykori LRO munkavállalóira is, hiszen egyszerű átképzéssel könnyen tanulható az új munkafolyamat. Az eddig Európa különböző országaiból vásárolt nyersanyag tekintetében is váltani kívánnak, hiszen könnyebb és olcsóbb az országból beszerezni azokat, s ezáltal a hazai beszállítói piacot is fejlesztik.

A beruházó képviselői szerint mindig arra törekedtek, hogy az európai piacról szerezzék be a nyersanyagot, így jutottak el Lengyelországba és Szerbiába, ez utóbbi országban is rendelkeznek egy gyártóegységgel, ám az évente százezer kerékpártáska már az ottani gyár teljes kapacitását lefedi. Romániá­ban már korábban együttműködtek három beszállítóval, s bár a világjárvány akadályozta a fejlesztést, kerestek egy olyan helyet, ahol megfelelő méretű üzemet tudnak működtetni. Így esett a választás az ugyan nem azonos, de hasonló profilú sepsiszentgyörgyi gyárra, és elsősorban a megfelelő ingatlan és infrastruktúra volt a vonzó. A megrendelők körében egyébként egyre fontosabb szempont, hogy európai terméket vásároljanak, vagyis van egy olyan folyamat, hogy a hasonló, korábban kihelyezett kapacitásokat, az egész termelési láncot „költöztessék vissza” Európába.

A beruházás összértéke egyébként eléri majd a kétmillió eurót, hiszen nem csak speciális gépparkot kell telepíteni, hanem – a drága energia miatt – napelemes áramfejlesztőt is felszerelnek az épületek tetejére. A több modellben készülő kerékpártáskák vonatkozásában a szerbiai üzemhez hasonló kapacitást kívánnak elérni: két-három év múlva évente mintegy százezer terméket kell a gyárban előállítani. S bár megrendelésük már most megkövetelné ezt a mennyiséget, nem csupán a munkaerő betanítása – a toborzás egyébként már megkezdődött –, hanem a speciális varrógépek beszerzése is időbe telik. Ez utóbbi esetében például most a nehezen beszerezhető mikrocsipek okoznak gondot.

Arra a kérdésre, hogy mennyire kockázatos manapság új beruházásba kezdeni, Bettina Breese leszögezte: a világ valamelyik részében mindig van háború, a járványok sem kerülnek el, de az élet megy tovább. Az általuk gyártott termékek egy részére pedig nem csupán megrendelés van, hanem a vevők már az előleget is kifizették. A kockázat mindig jelen van, de – mivel hosszú távra terveznek – meggyőződésük, hogy sikeresek lesznek nálunk is.

Az új gyár képviselői a várossal, annak közösségével és vezetőivel is jó kapcsolatot kívánnak kiépíteni. Elsősorban abban érdekeltek, hogy olyan szakiskolát támogassanak, akár duális képzés formájában, ahol képezni lehet a jövő szakembereit. De egyéb területen, a szociális és kulturális élet tekintetében is a közösség szerves részévé kívánnak válni, amiben számíthatnak Keresztes Zoltán támogatására is. Erika Rozenberg egyébként elárulta, hogy Jászvásáron végezte az egyetemet, a gyár ügyvezetését pedig Borboly Corina vette át.