Nyilatkozatháború

Több korábbi reakció után a Hetek csoportja, a G7 gazdasági miniszterei hétfői tárgyalásuk után leszögezték, hogy nem hajlandók az orosz zsarolásnak engedni, és továbbra is a szerződésekben szereplő dollárban, illetve euróban fogják fizetni a gázszámlákat.

Erre reagálva Ivan Abramov, az orosz felsőház gazdaságpolitikai bizottságának tagja azt mondta, hogy a G7 elutasító magatartása az orosz gázszállítások egyértelmű leállásához fog vezetni.

Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő pedig nemes egyszerűséggel kijelentette: ha nincs fizetés, nincs gáz. Azt is hozzátette azonban, még meg kell hozni a végső döntést arra, hogy hogyan reagáljanak arra az esetre, ha az európai gázvásárlók tényleg visszautasítják a rubelben való fizetést.

A fenti üzengetés egy komoly konfliktus felé mutat, melyben az oroszok az európai (és egyéb irányokba történő) gázszállítások radikális visszafogása mellett dönthetnek. Ugyanakkor a gázpiac is idegesen reagált, megint jelentős áremelkedés volt hétfőn és kedd reggel is, amikor 7–8 százalékos emelkedés látszott az áprilisi és májusi határidős holland gáztőzsdei kontraktusokban 110 euró körülre.

A következő egy év egyes hónapjaira vonatkozó határidős gázárak is nagyon magasan, 90–100 euró körül mozognak.
 

Kiútkeresés

Mint ismeretes, múlt héten az Európai Unió és az Egyesült Államok az orosz fosszilis energiahordozókról való leválás és az európai energiabiztonság fenntartása érdekében kötött megállapodást. Ennek lényege, hogy az Egyesült Államok már idén további 15 milliárd köbméter cseppfolyósított földgázt (LNG) küld Európába a gáztárolók minél magasabb szintű feltöltése érdekében, 2030-ig pedig fokozatosan évi 50 milliárd köbméterre növelik az amerikai LNG-szállításokat, amellyel párhuzamosan az európai LNG-fogadó és szállító infrastruktúrát meg kell erősíteni, közben pedig a 2030-as és 2050-es klímacéloknak is megfelelni.

Rövid távra a terv az, hogy már áprilistól még több LNG-t küldenek az amerikaiak, hogy év végéig ez a többletszállítás legalább 15 milliárd köbmétert érjen el. Ez havi 1–2 milliárd köbméterrel több szállítást fog jelenteni. Az amerikaiak már az elmúlt három hónapban is rekordmértékűre pörgették fel a világszintű és benne az európai LNG-szállításaikat (összesen havi kb. 11 milliárd köbmétert küldtek a világba, amelyből néhány milliárd köbméter volt havonta az EU-ba érkező mennyiség). Ehhez képest a havi 1–2 milliárd köbméteres plusz nem nagy változás.

Az EU27 teljes gázfelhasználása 2020-ban 400 milliárd köbméter volt, amiből az orosz import 155 milliárd köbmétert tett ki, ezt tervezné idén év végéig kétharmadával csökkenteni az Európai Bizottság. Az amerikai LNG-szállítás tehát még a megnövelt volumennel együtt is csak töredékét fogja kitenni az egész éves uniós gázfelhasználásnak.
 

A dolláralapú gazdaság vége?

Ha a dollártartalékok már nem jelentenek biztonságos menedéket, akkor kinek van szüksége dollártartalékokra? Ezt a kérdést vetette fel James G. Rickards Wall Street-i befektetési bankár. Szerinte a valaha alkalmazott legkeményebb gazdasági szankciók azt eredményezhetik, hogy 2022 első felében az orosz GDP 25 százalékkal csökken. Így, ha a fegyveres harcnak vége is lesz, a gazdasági háború tovább fog folytatódni, és a globális gazdaságra (nem csak Oroszországra) gyakorolt hatásai évtizedekig tartanak majd.

A szakértő szerint Oroszország kínai és indiai bankokkal együttműködve igyekszik majd helyreállítani a kemény valutás fizetési csatornákat. Az orosz központi bank aranytartalékainak befagyasztásával pedig az a probléma, hogy a mintegy 2300 tonna aranyat, körülbelül 150 milliárd dollár értékben, Oroszországban tárolják, amit valójában nem lehet befagyasztani vagy lefoglalni. Az embargót kijátszani pedig úgy lehet, ha például Oroszország 100 tonna aranyat elrepít Pekingbe, hogy fizessen vele a kínai feldolgozott árukért, az arany pedig könnyen beolvasztható, és újra feldolgozható kínai jelzésekkel ellátott aranyrudakká. Vagyis megtörténhet, hogy Oroszország és Kína nagy aranytartalékokat halmoz fel, összevonja az aranyat, és az amerikai dollár helyett egy új, arannyal fedezett digitális valutát vezet be. Ezután Oroszország és Kína ragaszkodni fog ahhoz, hogy az orosz energiahordozókért vagy a kínai gyártmányú termékekért már az új valutában fizessenek. Ez egyértelmű törekvés lenne arra, hogy kiszabaduljanak az amerikai dollár hegemóniája alól, és megvédjék magukat az amerikai dolláralapú gazdasági szankcióktól.
 

A rubelelszámolás akadályai

A rubelesítéssel Putyin lényegében elzárja a gázcsapot – véli Holoda Attila energetikai szakártő, aki szerint minden szerződésben benne van, hogy milyen pénznemben, hogyan történik az elszámolás. Nem Putyin elnök írta alá a kereskedelmi szerződéseket, és bár adhat ki utasítást arra vonatkozóan, hogy a Gazprom hogyan járjon el, de egyik pillanatról a másikra egy fontos szerződéses feltételt egyoldalúan megváltoztatni nem lehet. Holoda szerint ha az oroszok „kötik az ebet a karóhoz”, és két hét múlva valóban már csak rubelben lehet fizetni a gázért, akkor az szerződésmódosítást jelent, amibe a vásárlónak is bele kell egyeznie.

Morten Frisch gázpiaci stratéga szerint továbbá a fizetési pénznem kényszerű megváltoztatását a gázvásárló valószínűleg felhasználhatná a Gazprom hosszú távú különleges beszerzési megállapodásában foglalt gázár-felülvizsgálati és árújranyitási záradékok megnyitására. A kiskapu ott lehet, hogy a leányvállalatok, anyacégek jellemzően átvállalhatják a fizetési kötelezettséget a szerződő féltől, ha az orosz–európai szerződések ezt egyszerű tájékoztatási kötelezettséghez kötik. Vagyis egy német vevő számára lehetséges, hogy egy szerb leányvállalattal teljesítse a tranzakciót a Gazprom felé. Ahogy adott esetben a Gazprom is kijelölhetné egy EU-s leányvállalatát, mint akinek utalni kell. Vagyis elképzelhető, hogy a Gazprom európai leánya eurós utalást fogadna el, majd azt köztes szereplőként utalná tovább rubelben.