Erősödni látszik a tanügyminisztérium ama álláspontja, miszerint ismét módosítanák a tanév szerkezetét. Az oktatási tárca már februárban jelezte, szakítani kívánnak a féléves, illetve évharmados tagolással, s minden diák számára egységesen öt időszakra osztanák fel a következő tanévet.
Öt rövidebb vagy hosszabb vakáció várható, azaz mindenki számára egységes lesz az októberi és a februári egyhetes szünet. Szeptember első hétfőjén tartanák a becsengetési ünnepséget, az évzárót pedig június közepén. Ez naptár szerint azt jelenti, hogy a 2022–2023-as iskolai év idén szeptember 5-én kezdődne s jövő június 16-án érne véget.
Az elmúlt években, évtizedekben állandósult a tanév szerkezetének örökös változtatása. Radikális módosítások persze nem történtek, de a kiszámíthatatlanság számos bizarr helyzetet teremtett, soha nem lehetett tudni időben, mikor mi várható. A tanévkezdés időpontjának tetszőleges tologatása önmagában is eléggé bosszantó, ám különösképpen a turizmusban érdekeltek kifogásolták azt, ha az iskolakezdés pillanata nem esett szeptember közepére, mondván, a hónap első két hete még jó és olcsó tengerparti időtöltést biztosít a családoknak, amivel nyaralók és szolgáltatók egyaránt jól járnak, s kérték, a tárca figyeljen e szempontra is. Visszafogottabban, de idegenforgalmi és sportolási érveket hangoztattak a februári „sívakáció” kiiktatásakor is, noha a téli sportolást érzékelhetően kevesebben választják, mint a hagyományos tengerparti üdülést. És mindezek távol állnak mindenféle szakmai, oktatási, pedagógiai szemponttól, csupán az érdekérvényesítők hangját jelentik.
Egy egészen bizonyos: egyszer s mindenkorra véget kellene már vetni a tanév szerkezetével való játszadozásnak, mely sem indokoltnak, sem célszerűnek nem nevezhető. Értelme, haszna nem is látszik, ha csak nem az a tanügyi illetékesek célja, hogy a lehető legátláthatatlanabbá tegyék a soron következő tanévet s felszámoljanak minden rendszerességet, kiszámíthatóságot. Valójában az csak a lehetséges minimum, hogy diák, pedagógus, szülő egyaránt időben és pontosan tudja, mikor ér véget a tanítás s mikor kezdődik a vakáció. Hiszen egyre nehezebb tartalmas időtöltést biztosítani főként a kisebb gyermekeknek, diákoknak a vakáció idejére, s a késve bejelentett szabadnapok, vakációk fejfájást okoznak mind a családoknak, mind a gyermekeiket egyedül nevelő szülőknek.
Ám mindennél fontosabb, hogy a fentiek csupán formai kérdéseket jelentenek, melyekkel – legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján – azért évekig jól el lehet babrálni. Ám eközben alig esik szó az ennél sokkal fontosabb tartalmi kérdésekről. Mert nem csupán az évnyitó s az évzáró napját kellene tologatni, hanem végre az oktatás minőségét is alaposan górcső alá kellene venni. Ideje lenne már megváltoztatni azt, ami nem jó, s végre azt is meg kellene nézni, mi is lapul valójában a ballagó diák tarisznyájában, boldogul-e azzal, szükséges-e, elégséges-e az a tudás, amellyel az alma mater falai közül távozik vagy – ahogy a szokványos kicsengetési ünnepségeken mondogatják – kilép a nagybetűs életbe. Valójában ez a kérdés, nem az, hogy mikor kezdődik a vakáció.