Kovásznán a képtárban nemrég a helybeli ex libris-művész, Torró Vilmos alkotásait bemutató kiállítás megnyitására hívtak meg. Kissé távol eső terület számomra, mert az ex libris nem tartozik mindennapi látókörünkbe. A művész nem ismeretlen, valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben Sepsiszentgyörgyön is volt egyéni kiállítása, lehetett is akkor könyvjegyet rendelni, vásárolni, s rendeltek is, főleg orvosok, olyanok, akik büszkék könyvtárukra, s imigyen a saját tulajdonú mű egyből tekintélyesebb, értékesebb lett.
Aki találkozik az ex libris kifejezéssel, s utána is néz, mi fán terem ez a fogalom, egy-kettőre beleszeret ebbe a roppant érdekes és vonzó képzőművészeti műfajba. Nagyobb, hírneves művészek is rendszerint szívesen hódoltak ennek a kisméretű grafikának.
Az ex libris sokszorosított, grafikai vagy nyomdai eljárással készített papírlap, olvasható a világhálón. Ezt általában a könyv fedőlapjának belső oldalára szokták felragasztani, ezzel jelölik a könyv hovatartozását. A kovásznai Torró Vilmos közel ezer ilyen művészi rajzot, címert, emblémát, olajfestményt, litográfiát, rézkarcot, szitanyomatot készített. A sok elnevezés tulajdonképpen ugyanazt takarja, maga az ex libris pedig magyarul „az én könyveim közül valót” jelent.
Erdélyben is számos híve volt és van az ex libris-készítésnek, említésre méltó, hogy a kolozsvári Gábor Dénes volt ennek a szakértője és gyakorlója. Mellette kiemelendő Imets László, Deák Ferenc, Feszt László, Bíró Iván Géza, Cseh Gusztáv, Kósa Bálint ilyen irányú munkássága.
Torró Vilmos 1935-ben született Kovásznán, 2001-ben hunyt el alkotói lendülete teljében. Szerte az egész világon ismerték munkáit, Japántól Kaliforniáig, itthon pedig az ország számos városában jelen volt munkáival az ex libris-tárlatokon. Munkáinak témaköre a háromszéki táj, a hétköznapok megragadó mozzanatai, történelmi események és arcképek. Kiváló karakterei számos esetben telitalálatok, arcképcsarnoka pedig a magyar történelemben, irodalomban nyújt eligazítást.
Péter Sándor
