Miközben a szomszédos országban egy nagyhatalom inváziója zajlik, és hatásai Romániát is egyre keményebben fenyegetik, a kormánypárt számára most is a házon belüli viszály, tisztogatás a legfontosabb. Szögezzük le, Florin Cîțu bőven rászolgált, hogy elbúcsúzzon a pártelnökségtől – amit nyomásra ugyan, de meg is tett a hétvégén –, csak az időzítés a lehető legrosszabb. Messze hasznosabb lett volna, ha a párt „nehéz” emberei már az év elején olyan vezetőben gondolkodnak, aki kellő támogatottsággal és népszerűséggel bír, és esetleg képes a kormányzó partner szociáldemokratákkal alaposan megromlott viszonyon javítani. Ez a vonat nyilván már elment, de egy mindenki számára szalonképes liberális pártelnök mihamarabbi székbe juttatása és a koalíciós ellentétek tompítása most igen sürgős lenne, hiszen a két alakulatnak az ország ügyes-bajos dolgait kellene rendeznie az elmúlt évtizedek legsúlyosabb nemzetközi gazdasági és biztonsági válsága közepette, ahelyett hogy barikádokról egymást bombáznák.

Túlzott derűlátásra ugyanakkor nincs okunk. Florin Cîțu távozásának hírével párhuzamosan az európai projektekért és beruházásokért felelős minisztériumot vezető Dan Vîlceanu is bejelentette, hogy nem szeretné folytatni a munkát a tárca élén. Mert a kormánycsapatból hiányzik az eredményes munkához szükséges kölcsönös bizalom. Magyarán a liberálisok és nagy eséllyel a szociáldemokraták is a hátuk közepére kívánják a tavaly összetákolt szörnykoalíciót, és legszívesebben borítanák az egészet. A Szociáldemokrata Párt ugyanakkor kényelmes helyzetben van, hiszen a liberálisokkal ellentétben továbbra is jó támogatottságot tudhatnak magukénak, arról nem beszélve, hogy övék a két legnépszerűbb politikus. Egy kormányválság nem jelent számukra különösebb fejtörést, hiszen vígan beleálltak az egészségügyi és gazdasági válság kellős közepén, miért ne tennék meg most is, ha végre magukhoz tudják ragadni a zavaró tényezők nélküli kormányzást. A politikai elit tartja magát a régi recepthez: fő a hatalom megszerzése, akár háborúskodás, válság árán is, a nép pedig csak várjon a sorára.