A történészvégzettségű Csáki Árpád egy általánosabb kép ismertetésével indította mondanivalóját a prefektúra múlt heti sajtótájékoztatóján, rámutatva, hogy idén az állami költségvetésből a művelődési minisztériumnak juttatott összeg a nemzeti össztermék 0,1 százalékának felel meg, és ebből mindössze 1,15 százalék jut az örökségvédelmet szavatolni hivatott megyei igazgatóságoknak. Már csak ebből is leszűrhető, hogy mennyire nehéz a 41 megyei intézmény működése, melyek kivétel nélkül súlyos személyzethiánnyal küzdenek. Az igazgató ugyanakkor azt is elmondta, hogy idén valamelyest jobb a helyzet 2021-hez képest, ugyanis a művelődésre szánt költségvetési részesedés 45 százalékkal nagyobb, de ez még mindig igen távol áll a nyugat-európai gyakorlattól. Az északi, skandináv országokban például akár 3 százalék is lehet a kultúrára fordított GDP-arányos összeg.

Az intézményvezető ismertette: az örökségvédelmi feladatokat ellátó igazgatóságoknál jelenleg összesen háromszázan dolgoznak az országban, és az alkalmazottak egy része nem rendelkezik az intézmény feladatköreinek megfelelő végzettséggel, képzettséggel. Hogy elláthassák a törvény által előírt feladataikat, építészekre, történészekre, régészekre, művészettörténészekre lenne szükségük, de több okból kifolyólag is igen nehezen találnak szakembereket. Az egyik ilyen ok a bérek szintje (mely közelebb áll az országos bruttó minimálbérhez, mint az átlaghoz), de jelentős akadály, hogy a jelentkezőknek legkevesebb hét év szakirányú szolgálati időt kell igazolniuk.

A háromszéki helyzet sem jobb az országosnál, az igazgatóságnak nyolc állást hagyott jóvá a minisztérium, de ebből csak három van betöltve, egyik az igazgatói, míg a másik két alkalmazott közigazgatási és gazdasági képesítéssel rendelkezik. Hamarosan meghirdetnek két állást, de kétséges, hogy lesz-e jelentkező. Újságírói kérdésre válaszolva Csáki Árpád elmondta, hogy az elmúlt években több szakképzett munkatársat is elveszítettek, volt, aki nyugdíjba vonult, mások a nagyobb bér, illetve a szakmai előmenetel lehetősége miatt váltottak. A törvény értelmében egyébként az igazgatóságok megfelelő működéséhez 10–15 szakember kellene.
A személyzethiányból adódó gondok mélységének láttatására az igazgató elmondta, hogy több mint száz feladatkört írnak elő a jogszabályok az intézménynek. Gyakorlatilag minden nagyobb beruházáshoz előzetes hozzájárulásukat kell adniuk, és az igénylések száma folyamatosan nő, egyebek mellett a különböző uniós támogatások megjelenésével, valamint a kormányprogramok nyomán. Idén további növekedésre számítanak, miközben jelenleg is alig tudják biztosítani az intézmény működését.

Csáki Árpád attól tart, hogy a korlátozott lehetőségeik miatt beruházások késhetnek majd, mivel az engedélyezési folyamatot nem tudják időben elvégezni. Így is kialakult már egy kép az intézményről, miszerint a katasztrófavédelmi felügyelőséghez hasonlóan velük sem könnyű zöld ágra vergődni az engedélyek, jóváhagyások megszerzésekor. Sokan nem látják azt, hogy például az épített örökség esetében összetett eljárásról van szó, melynek lépéseit be kell tartani, és minél kevesebb a szakember megyei, regionális vagy központi szinten, az annál több időt vesz igénybe. Nem szeretnék hátráltatni a beruházásokat, éppen ezért az a kérésük, hogy a jóváhagyási igényléseket időben nyújtsák be, mivel könnyen előfordulhat, hogy időigényesebb eljárásokra, például régészeti tehermentesítésre is szükség van – szögezte le.
 

Műemlékvédelem: bonyodalmak hálója

Csáki Árpád a továbbiakban részletesen kitért az általa vezetett intézmény egy másik kiemelten fontos feladatára, az örökségvédelemre, azon belül is a műemléknek nyilvánított ingatlanok, emlékhelyek védelmére, illetve e lajstrom gondozásának részleteire.

Háromszéken jelenleg 594 tétel szerepel az örökségvédelmi listán, de ennél sokkal több ingatlan, helyszín létezik, amelyeknek helye lenne a nyilvántartásban. A lista kapcsán is több gonddal küzdenek. Egyrészt az ingatlanok tulajdonosai nem lelkesednek a műemléki besorolásért, hiszen az sok kötelezettséggel jár (bonyolultabb engedélyeztetés, beavatkozási tiltások, korlátozások), kevés előnyt jelent, ráadásul az állam vagy a helyi hatóságok részéről alig kapnak segítséget.

Gyakori jelenség, hogy a helyi közösségek sem érzik fontosnak az örökségvédelmet, ezért gyakran komoly értéket képviselő, idegenforgalmi szempontból is előnyösen kihasználható ingatlanok mennek tönkre vagy esnek át olyan átalakításokon, melyek inkább rombolásnak nevezhetők. Csáki Árpád elmondta, személyzethiány miatt nem tudják folyamatosan ellenőrizni, hogy az 594 örökségvédelmi objektummal mi történik, volt rá eset, hogy a listán szereplő ingatlanról, emlékhelyről kiderült, hogy időközben megsemmisült, nagyon rossz állapotba került vagy visszaállíthatatlanul átalakították.

Csáki Árpád ugyanakkor jelezte, hogy 2020 óta némileg javult a jogszabályi keret, így most már kisebb beavatkozásokra a művelődési igazgatóság könnyebben kibocsáthatja a jóváhagyást. Minden építőtelepet azonban nem tudnak ellenőrizni, így nem látják, hogy a szabályokat betartják-e a műemlékeknél. Az intézmény működése szempontjából nagy hátrányt jelent az is, hogy a törvényes keret elavult és szerteágazó. A helyzetet valamelyest az örökségvédelmi kerettörvény, kódex javíthatja, amelyet már 2020-ban el kellett volna fogadnia a parlamentnek, de elmaradt, idén azt ígérik, hogy hatályba léphet. Ha nem sikerül az egységes szabályzást átvinni, amely az intézmények finanszírozását is rendezné, akkor hamarosan az egész örökségvédelem igen nagy bajba kerülhet – fogalmazott Csáki Árpád.