Így vall magáról:
– Nagyon pozitív, energikus személyiség vagyok. Szeretek tanulni. De a tanulásnak nem azt a formáját szeretem, amelyet az iskolában szoktunk, hanem annak a játékosabb módját. 2019 nyarán kezdtem rajzolni komolyabban: nem kis erőfeszítéssel minden egyes nap rajzoltam úgy fél évig. Utána már nem naponta, de továbbra is aktívan gyakorlok, mind a mai napig. Honnan indult az egész rajzolás? Az egyik barátommal beszélgettünk. Ő rajzolt, s nekem nagyon megtetszett: hú... de vagány! Én is meg szeretném próbálni! S itthon, autodidakta módon elkezdtem rajzolni internetről, videóból. Tudtam, hogy sok munkába, erőfeszítésbe fog kerülni, hogy eljussak arra a szintre, ahol most tartok, s még most is bőven van, amit be kell járnom. Viszont úgy gondolom, ha eddig képes voltam idáig eljutni, akkor már csak feljebb van a határ.

– Milyen típusú rajzokat szoktál készíteni?
– Vannak ceruzarajzaim is, festményeim is, viszont az előbbit sokkal jobban szeretem. Vannak simán, grafittal készültek, amelyek, ugye, fekete-fehérek és színesek is. Mostanában a színeset jobban szeretem. Általában anime stílusban szoktam rajzolni. Ez a keleti kultúra sajátossága egyébként. Miért tetszik nekem a keleti kultúra? Mert ad egy pluszt. Anime műfajban rajzolt sorozatok, filmek készülnek. Nekem nagyon tetszenek.

– Honnan jött az ötlet, hogy cipőkre rajzoljál?
– Egyszer a bátyámmal éppen beszélgettünk, s mutatott ilyenfajta személyre szabott cipőket. Felkiáltottam, hogy hú, ez de vagány, egyszer én is megpróbálnám. Igen? – kérdezte, aztán azt mondta, hogy ne félj, mert elintézzük! Én nevettem egy nagyot, hogy igen, majd a távoli jövőben... Ehhez képest két hónapra rá az ő támogatásával beszereztük a kellékeket, és elkezdhettem festeni. Tulajdonképpen a bátyámnak köszönhetem, hogy én ebbe belefoghattam.

– Milyen kellékek szükségesek hozzá?
– Vannak az alapkellékek: a festékek, az ecset, viszont van egypár speciálisabb eszköz is, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a bőrt le tudjuk kezelni. Egyrészt a bőr előkészítése nagyon fontos. Én olyan termékeket használok, melyek segítségével a bőrt elő lehet készíteni és tisztítani is. Ezt mind a festés előtt kell használni. Azután jön a ragasztószalag, de nem olyan, amelyet papírhoz szoktak használni, hanem amilyent a falak meszelésénél alkalmaznak. Ezzel a ragasztalószalaggal bevonom a cipőnek azt a felületét, amelyet nem szeretnék megfesteni. Ilyen például a cipő talpa, a szegélye vagy bizonyos részek, amelyeket úgy szeretnénk hagyni. Mind méretre kell vágni a ragasztószalagot. Ezután felkerül a festék a cipőre. Miután a festéket felvittem, hagyom száradni három napon keresztül, hogy jól kössön rá a bőrre. Vagy pedig egy olyan terméket használunk, amely lerögzíti a festéket a bőrön és nem engedi lejönni. A festék önmagában vízálló és nagyon rugalmas. Nem fog lepattogzani a cipőről, amikor lépünk. A baráti körömben mutattam egypár embernek, és volt, aki érdeklődött iránta. A bátyáimnak festettem cipőket, meg egy barátnak. Ő volt az első külsős kliensem.

– Ha valaki jön egy különleges igénnyel, kedvenc hőssel, akkor mit teszel?
– Általában én mondom meg, milyen jellegűeket szoktam készíteni, ezt követően felmegy az internetre, olyan cipőket választ ki, amelyek tetszenek neki, mintát is mutat, amelyet látni szeretne a saját cipőjén, s akkor én azt a mintát hívom segítségül, azt használom fel hozzá. Székelyföldön nem ismerek senkit, aki ezzel foglalkozna, nincsen hagyománya.

– Honnan volt bátorságod nekikezdeni ennek a szokatlan hobbinak?
– Úgy gondolom, hogy amit egyszer ki lehet próbálni, abba bele kell fogni. Mert igazából nem veszíthetek semmit. Rengeteg tapasztalatot nyerhetek.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve, mi szeretnél lenni?
– Boldog. Egyébként most is boldog vagyok. Hálát adok a jó Istennek a mentalitásomért. Hogy vígan tudom felfogni a nehéz helyzeteket is. Nagyon büszke vagyok a szüleimre, nagyon szeretem őket.