Fekete Réka
Még az új programok, tantervek sem készültek el, de azt már közvita nélkül és a szakmai testületek véleményének mellőzésével eldöntötte az oktatási miniszter és március utolsó napján a Hivatalos Közlönyben közzétett rendelettel is érvényre juttatta, hogy miként szabdalja fel a tanévet oktatási és szünidős időszakokra.
Nem is lenne azzal semmi baj, hogy modulnak nevezi az oktatási időszakokat, a valóságban ezek tanítási hetek, annak pedig a többgyermekes családok minden bizonnyal örvendenek, hogy elemista, gimnazista és középiskolás gyermekeiknek minden alkalommal egyszerre lesz a vakációja, de mit tesz az a tanár, aki több iskolában tanít, és míg egyikben az Iskola másként héten filmvetítések, gyárlátogatások, focibajnokságok lesznek, ahová kísérnie kell tanítványait, a másik iskolában pontban becsengetéskor meg kell kezdenie a matematikaórát? A család egyik gyermeke estig írja otthon a házi feladatot, a másik eközben kedvenc videojátékával babrál, vagy barátaival tereferél legjobb esetben valahol a szabadban, de leginkább telefonon. Jó ez a demokrácia, hogy minden iskola önállóan tervezze meg a februári (szinte) szabadidős oktatást azon a héten és ahogyan akarja, de nem biztos, hogy ez mindenkinek egyformán jó.
Ez csupán egyik vetülete az ötmodulos tanévnek, de azt még csak találgatni lehet, hogy eközben mikor és milyen szintű felmérők lesznek. A hazai oktatáspolitikát ismerve csak álom lehet, hogy szabad utat kapjanak az iskolák, a pedagógusok, hogy a saját módszereik szerint és főként a diákok saját képességeihez viszonyított fejlődés, haladás alapján mérjék fel teljesítményüket, eszerint segítsék őket a pályaválasztásban, és ne csupán statisztikai adat legyen egy-egy vizsga eredménye. Pedig azt már fejlettebb országoktól rég megtanulhattuk volna, a jó irodalmárból nem biztos, hogy jó vízszerelő lesz, a természetet kedvelő diák csődöt mond egy irodai munkahelyen, a pedagógushajlammal megáldott fiataltól kár megtagadni, hogy gyermekekkel foglalkozzék.
A szinte havonta közzétett Sorin Cîmpeanu-féle forgatókönyvek mindenről szólnak, csak az oktatás tartalmáról nem. Sakkozik a tanévnaptáron, ide-oda tologatja a bábukat, de egy szó nem esik az oktatás lényegéről, a vizsgarendszer megreformálásáról, a pedagógusképzés teljes mértékű átalakításáról. Az oktatási tárca éppen tisztségben lévő vezetőjének újításai csupán egy ötletgyáros tegyünk valamit-féle cselekvésével egyenlőek, de ez egyetlen lépéssel sem lendíti előre a hazai oktatás minőségét és észszerűségét, sőt, arra ösztönzi alattvalóit, ha a főnök ötletel, nekik csak rá kell bólintaniuk. Bólogatójánosokból, pedig ebben az országban bőven van.
