Az tiszteli a hazáját, aki a háza táján rendet tart! Sepsiszentkirályban sajnos évente 10–12 köbméter hulladék nem a kukákba kerül, hanem az út szélére, mező közepére, patakba, hadd vigye a víz – ahol éppen nem szégyelli az illető eldobni.
Az ember azt hinné, hogy több év után abbamarad a jelenség. Persze, ha van szülő, aki nem tanítja meg a gyermekét, hogy szemetet csak szemetesbe dobunk, vagy az udvara is szemétdombhoz hasonlít... nem meglepő. Aki nem jön takarítani, ilyenkor lapul a kapu mögött, de van olyan is, aki kacag a takarítókon. Az ő baja. Ameddig a lakók nem tesznek a lakhelyükért, addig nem kell másoktól sem csodára számítani.
Hogy van-e konfliktus a takarítók és szemetelők között? Nincs. Lehetne, mert a más munkáját annyira nem becsülni, hogy a chipses, energiaitalos, sörösdobozokat nem a helyükre dobni, biza, a más munkájának elrontását jelenti. (Miért iszik valaki energiaitalt, ha annyi ereje sincs tőle, hogy az ital dobozát elvigye a kukáig?)
Az is baj, hogy az elmúlt évek során többször is kiderült, hogy akik szemetelnek, nem kapnak büntetést. Ez nincsen rendben.
De beszéljünk a jó dolgokról is. Sepsiszentkirály olyan falu, amely két irányba húz: a hagyományos, falusias élet és a kertvárosi életmód keveredik itt. Ez nem mindig könnyű, hiszen más életstílus más elvárásokat hoz. Ugyanakkor a falu takarítása lehet a kötelék, ami összekovácsolja a közösséget. Őshonosok, új szentkirályiak, szemetelők és takarítók: van előttük közös cél, mert még az is szereti a tisztaságot, aki nem tesz érte.
Április 9-én, szombaton 8 órakor a falu központjában helyieket vagy vendégeket szeretettel vár az a kis közösség, amely évente kitakarítja a falut. Bízzunk benne: idővel lesz foganatja a jó példának. Aki később érkezne, vegye figyelembe, hogy 11 órától tüntetés lesz a Sepsiszentkirály–Szászhermány útszakaszon, nehéz lesz autóval közlekedni. Az akciót követően beszélgetésre kerül sor népzene és bogrács mellett.
A szervezők nevében
Kiss Bence
