A választások utáni örömmámorban ― az előrejelzések azt mutatták, hogy a szociáldemokraták több mint hatszázalékos előnnyel nyerték a választásokat! ― első nyilatkozatában az euforikus Mircea Geoană már azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy Băsescu államfő őket bízza meg kormányalakítással, s ezért senki más, csakis ő lehet Románia új kormányfője, bár a tévéstúdiókban ülő újságírók és politológusok erről meglehetősen szkeptikusan nyilatkoztak, mondván, hogy Mircea Geoanănak túl nagy lenne ez a… kalap.
Geoană utalt arra is, hogy jó kapcsolatokat ápolnak a liberálisokkal, az elmúlt esztendőben kívülről támogatták a kisebbségi kormányt, szó lehet tehát egy érdemi koalícióról is a régi partnerből, a demokrata-liberálisokból kiábrándult, Tăriceanu vezette párttal. Mindez megint és újult erővel bizonyítja, hogy soha nem szabad, nem is érdemes előre inni a medve bőrére, az előrejelzések nem mindig válnak be.
Hétfőn reggel aztán, ahogy az Országos Választási Iroda összesíteni kezdte az eredményeket, jött a hideg zuhany, nemhogy nem volt akkora a szociáldemokraták előnye, hanem bizonyos periódusokban egyenesen a demokrata-liberális koalíció vezetett, s végül is a végeredmény csak néhány tizedszázalékos SZDP-előnyt mutatott.
Mindez jelzi, hogy ott vagyunk, ahol voltunk, vagy még ott sem. Nem bizonyos ― sőt, Băsescu elnököt ismerve mérget is vehetünk rá ―, hogy az államfő nem Geoanăt, a választásokat minimális előnnyel megnyerő párt elnökét kéri fel kormányalakításra, erre őt az égadta világon semmi nem kötelezi, hanem régi harcostársát, Emil Bocot, s akkor csak az a kérdés, meg tud-e egyezni a régi partnerrel, a liberálisokkal, mert ha igen, viszonylag rövid idő alatt lehet kormánya Romániának. Hanem jön a megszokott levantei tekli-mekli, a balkáni alakoskodások és kavarások végtelen sora, márpedig a mai krízishelyzetben erre van a legkevesebb szükség. A válság, hogy is mondjuk euforikusan, már a kapuk előtt dörömböl, Romániának mihamarabb kormányra, mégpedig olyan kormányra van szüksége, amely azonnal nekilát a feladatoknak, és megteszi a gazdasági válság kezelése érdekében ama intézkedéseket, amelyek a gazdaság élénkítésével, a kis- és középvállalatok támogatásával próbálják menteni, ami menthető, elkerülni a nagyobb bajokat, az elszabaduló inflációt, a növekedő munkanélküliséget...
Hogy az RMDSZ, mely negyediknek került be a parlamentbe, tagja lehet-e a kormánykoalícióknak? Elvileg igen, ők megbízható partnerek, mind a három nagy párttal kormányoztak már, a kérdés csak az, ha a Boc―Tăriceanu megegyezés nem jön össze, s mégis Geoană és Tăriceanu pártja alakíthat kormányt, szükségük lesz-e az RMDSZ-re. A liberálisokkal munkakapcsolataik jók, kérdés, hogy Mircea Geoană túl tud-e lépni csalódottságán, és el tudja felejteni, hogy az RMDSZ egyszer már ,,cserbenhagyta" őket.
