Nem is tülekedtek az urnák körül, s így esett, hogy a negyven százalékot sem haladta meg az országos részvétel: mintha az emberek többségét már nem is érdekelné a politika, inkább otthon ülnek vasárnapi nyugalomban, sízni mennek, rokonokat látogatnak. Tehetik, mert a rokonok többsége sem rohangál a választókörzetek környékén.

Szóval, lejárt, és semmi sem dőlt el: egy pártszövetség (SZDP—KP) és három párt jutott a parlamentbe, s ha van ebben valami elégtétel, az kétségtelenül Vadim Tudor pártjának bukása és a törvényhozásból való kiszorulása, de ha jól belegondolunk, ez sem igaz egészen, mert az okosabb nagyromániások idejében disszidáltak más pártokba, Boc demokratáihoz, Geoană szocdemjeihez. De Vadim vezér, Lucian Bolcaş és Funar mester búcsút inthetett a törvényhozásnak, s szó, ami szó, valahogy meglesz nélkülük az ország, ahogyan meglesz a leszerepelt Doru Tărăcilă és Adrian Păunescu nélkül is, és a ,,meglepetések" sora ezzel nem is ért még véget, mert akár az RMDSZ jelöltjei közül is távol maradhat néhány korábbi nagymenő. Frunda György például.

Hát igen, az RMDSZ! Tizenkilenc éves története során a legnagyobb győzelmét aratta volna, ha mindenütt meg tudja szólítani a magyar választókat, s azok meg is hallgatták volna őket... Így is simán kerültek képviselői a törvényhozásba, de a hét százalékot közelítő eredmény akár 15 százalék is lehetett volna ezúttal. Hát nem lett.

Ilyenkor, nyilván, már a kormányalakításon kell gondolkodni, s nem csak gondolkodni fognak felőle, hanem marakodni is felette. A szocdem—konzervatívok és a demokrata-liberálisok fej fej mellett végeztek, s mindkettő magának vindikálja a kormányalakítás, a parlamenti többség összehozásának jogát s főleg a miniszterelnök delegálását. Geoană eleinte nagyon biztos volt a dolgában, most már egyáltalán nem az, de Theodor Stolojanra sem fogadhatni igazi eséllyel, mert könnyen megtörténhet, hogy egy ,,mosolygó harmadik", esetleg Vasile Blaga fut be a nagy bársonyszékbe, de — horribile dictu! — még az sem kizárható, hogy a liberális kormányfő, Tăriceanu kap megbízatást. Itt semmi sem elképzelhetetlen, de annak a fordítottja sem. Lehet ,,nagykoalíció", lehet jobb—bal, bal—jobb szövetkezés és társulás, minden attól függ, hogy mi lesz az elit érdeke, s hogyan alakul Traian Băsescu államelnök úri kedve...

A politikusok most még mindannyian mosolyognak, de valaki, valakik számára eljön a fogak csikorgatásának ideje is.