Szomorúvá tesz, hogy szülőfalum, Bögöz évszázados hagyománya, a közös locsolkodás közösséget alakító és erősítő eseménye, úgy néz ki, végleg kimarad a bögöziek életéből. Pedig párját ritkítja az a szokás, amely, sajnos, egyetlen esztendőben sem keltette fel a televíziósok figyelmét, de amelyen sok átutazó ámuldozott, hogy miképpen lehet ilyen rendben, fegyelmezetten megmozgatni egy egész települést, szinte rendbontás nélkül levezényelni egy olyan ünnepi rendezvényt, amelynek szereplője minden tizennégy és harminc vagy annál is korosabb legény s ugyanannyi lány, mellettük pedig a családtagok, a szomszédok.
Régi rend szerint szerveződött itt mindig a locsolás, szervezői a mindenkori reguták (regruták), azaz besorozottak, ők fogadták a zenekart, s pont éjfélkor ők állították sorba a több tucatnyi, félszáznál is jóval több öntöző legényt, és indultak el zeneszóra a faluházától a falu legelső olyan házához, ahol öntözőre váró leány lakott.
Megejtően szép volt az éjjeli éneklés felfelé a falu között, s még messze volt a pirkadat, amikor az első házhoz bekopogtatott a beköszöntő legény és segítő társa.
Soha nem változott a beköszöntő vers szövege, s a kezdő népdal is ugyanaz maradt mindig: Csend van a faluban, alusznak a lányok… És ugyanaz hangzott el az ajtó előtt, amíg bent mondták a szöveget: Nyisd ki, babám, az ajtót, / Csendesen, mert meghallják a szomszédok… Csak a főszereplők változtak. Mögöttük ott sorakozott a falu teljes legénysége, mert érdekes szokásként soha legényember egyedül nem járt öntözni, esetleg ha esküvő előtt állt vagy valamelyik lánynál tragédia történt.
Külön jártak a gyerekek és a házasok, a többiek együtt, nem merem kimondani a százas számot, de előfordulhatott, mint az is, hogy ugyanennyi lányos ház kapuja volt nyitva az öntözők előtt. Egy liter bor vagy fél liter pálinka, tizenkét hímes tojás az asztalon, egy tányér tészta – ennyivel kellett kirukkolnia minden lánynak, aki elvárta az öntözőket. Ahol két lány volt, ott ennek kétszerese. A zenekar – mindig a legjobb! – lányonként két táncnótát muzsikált, erre megtáncoltatták a házban lévő asszonyokat és lányokat. Tanúsíthatom, hogy amikor én is beálltam a sorba, estefelé, úgy délután hat óra körül lett vége az aznapi nappali mulatságnak, mert este kezdődött a húsvéti bál.
Végezetül hadd álljon itt az érdekes beköszöntő vers:
Boldog ünnepeket, jó reggelt kívánok, / Minden jó embernek, akit itten látok. / Kívánom, éljenek sok boldog ünnepet, / Töltsék el örömmel s békével ezeket. / Régi jó szokásunk, hogy eme szent napon, /Minden ügyes lányt a legény meglocsoljon. / E háznak is van egy szép és ügyes lánya, / Aki az öntözést, tudjuk, hogy elvárja. / Ide is betérnénk, hogyha beengednek, / Megöntözni a lányt, viruljon jövőre. /Kint van a legénység, a muzsikás is húzza, / A gazda üzenetét, válaszát várja. / Nem sok a váltságunk, néhány piros tojás, / Maradjon érette Istentől az áldás. / Még egyszer felkérem e háznak gazdáját, / Engedje bejönni Bögöz ifjúságát!
Péter Sándor
