Szeretettel és megbecsüléssel köszöntötte a jelenlevőket Vinkler Aurelia Aranka, akik eljöttek a városnapok kezdő rendezvényére, majd visszatekintve az elmúlt esztendőkre, felelevenítette szerteágazó tevékenységük  mozzanatait. Márciusban ünnepelték fennállásuk 15. esztendejét. Hét személlyel indult a kézimunkakör a plébánia könyvtárában, mára 22 tagja van. Évről évre fejlesztették tudásukat, számos díjban részesültek, amikre büszkén tekintenek. Évente kiállításokat szerveztek a plébánián, de volt közös tárlat a szakképző líceum lányaival és mestereivel, hiszen két évet a líceumban a lányokkal is foglalkoztak – hímzést tanítottak a diákoknak. Sikeres kiállításaik voltak Kovásznán, Kézdivásárhelyen, Gyergyóditróban, Gyergyószárhegyen, Csomafalván és Gyergyóremetén. Több éven keresztül részt vettek a békéscsabai gyöngy­fűző táborokban, majd itthon is rendeztek napközis kézimunkatáborokat. Ahhoz, hogy a felmenőink kultúráját tovább tudjuk éltetni ebben a században, szükséges az eredeti, régi munkák újratervezése. Ezért a Székely Nemzeti Múzeumban fellelhető, raktáron levő kézimunkákat dr. Gazda Enikő néprajzos, muzeológus segítségével kutatták fel és gondolták át, ebből számos megtekinthető a mostani kiállításon. Kapcsolatuk van a budapesti Hagyományok Házával és az erdélyi Tanulmányok Háza – Kallós Zoltán Múzeummal, ahol díjazták a kézimunkáikat. „A mostani kiállításon helyet kaptak a mai Kárpát-medence különböző tájegységeinek motívumai. Élő népművészetünk tevékenysége értékmentő városunkban, a mostani kiállítás lakástextíliákat és gyöngy ékszereket foglal magában” – részletezte a szakkör vezetője.

Ft. Márkus András szentszéki tanácsos, plébános örömét fejezte ki, hogy hála Istennek, vannak még, akik művelik ezeket az értékeket. A kiállítást szemlélve eszébe jutott édesanyja, aki a tavaly halt meg kilencvenévesen, és halála előtt két héttel még befejezett egy gyapjúzoknit a fiának, hogy meg ne fázzon a lába télen, amikor temetésre kell menni. A kézműves munka jó lehetőség a szeretet gyakorlására – mondta András atya.

Magyarósi Imola művészettörténész, önkormányzati képviselő beszélt a magyar kormány által támogatott Nemzeti Művelődési Intézet Tudásunkkal kézen fogva a közösségekért programjáról, amely a népi mesterségek felelevenítését tűzte ki célul olyan helyeken, ahol kisközösségekben ezt művelik. Így Kézdivásárhelyen a mézeskalács-készítéssel kapcsolatban lehetett tudást elmélyíteni, megosztani, Sepsiszentgyörgyön a hímzés szakterületén. „Az itt kiállított háromszéki keresztszemesek, varrottasok mellett jelen vannak az erdélyi és az egész Kárpát-medencei régióinak jellegzetes mintái. Ezek megismerése és művelése az összetartozásunk megerősítését szolgálja. ”

A szakkör tagjai november óta kilenc személy oktatásával is foglalkoztak. Erről Bereczki Kinga, az Amőba Alapítvány igazgatója beszélt részletesebben. „A magyar kormány azt tervezte, hogy egy olyan programra van szükség, amely a kisközösségeket életben tartja, hiszen nagyon nehéz volt megélni az elmúlt két évet. Így született meg a Nemzeti Művelődési Intézet Szakkör programja ötös létszámú kiscsoportokkal, amelyek érték alapú hagyományos kézműves programok. Magyarországon ez beindult és tavaly az év második felében kiterjesztették Kárpát-medencei szintűre. Örvendtünk, hogy az alapítványunk ezt tudja népszerűsíteni. A program egyik hozadéka, hogy fiatalok is bekapcsolódtak, májusban zárul az első sorozat. Ősszel 14 mesterségre bővül a program” – mondta, majd kiosztotta a kilenc személynek a Nemzeti Művelődési Intézet által kiállított tanúsítványt.

A szemet és szívet gyönyörködtető kiállítás május 7-ig naponta 9–18 óráig látogatható a belvárosi plébánián.