Farkas Réka
Két év szünet után ismét ünnepelhet Sepsiszentgyörgy, megtarthatja a kilencvenes évek elején meghonosított, majd szabályos fesztivállá duzzadt városnapokat. A forgatókönyv a régi, a hároméves kényszerszünet okán talán csak a szervezők lendülete, a közösségi élményre való szomjazás nagyobb, mint valaha.
Két esztendővel ezelőtt, amikor nyakunkra telepedett a járvány, bezártság, távolságtartás lett úrrá életünkön, még szinte fel sem tűnt, mennyire hiányzik a város április végi zsongása, pezsgése. Tiltások és félelem jellemezték életünket, egy korábban elképzelhetetlen valóságba csöppentünk, melyről utóbb kiderült, csak a kezdet volt. Tavaly ilyenkor már túl voltunk két nagy hullámon, megbetegedések tízezreivel, halálesetek százaival a hátunk mögött, csak reméltük, egyszer véget ér a koronavírus uralma, legkevésbé a Szent György Napok elmaradása miatt aggódtunk. Megtelt az életünk gyűlölettel, vírustagadók, majd oltásellenesek csaptak össze nap mint nap azokkal, akik komolyan vették a betegséget és a védekezést, barátok feszültek egymásnak, családokban vált mindennapossá a vita, az ellenségeskedés, egyre mélyebbé váltak a korábban nem is létező árkok.
És bár a koronavírus kifulladni látszik, úgy tűnk, a ránk telepedett rossz nem ér véget. A szomszédunkban dúló háború, az egyre terebélyesedő infláció, a gazdasági és energetikai válság újabb kérdéseket sorjáz a holnapunkkal kapcsolatosan. Ismét rettegünk, és újra táborokba szakadva keressük a felelősöket, gyűlölködünk, egymáson „verjük le” mindazt, amiért nem is tudjuk, ki a hibás. Visszakaptuk-forma régi életünket, de nagyon más lett, sok-sok félelemmel, bizonytalansággal, gyűlölettel, haraggal átszőtt. Ezért van talán minden eddiginél nagyobb szükségünk az önfeledt, közösséggé kovácsoló ünneplésre.
Az elmúlt hétvégén megkezdődtek a Szent György Napok kulturális rendezvényei. Koncertek, színház, kiállítások várnak, majd csütörtöktől a városközpont is megtelik vásárosokkal, lacikonyhákkal, emberekkel, tömeggel. Lehet fanyalogni, hogy nem kedvünkre valóak a fellépő együttesek, a meghívott előadók, hogy drága a miccs, a sör, túl nagy a tömeg – de lehet keresgélni is, hisz a hatalmas programáradatban kizárt, hogy ne találjunk kedvünkre valót. Zöldül, virágzik a természet körülöttünk, végre megérkezni látszik a tavasz, s a következő hét talán velünk is feledtetni tudja a mögöttünk levő két esztendőt, a holnap miatti aggodalmat. Talán bennünk is újjászülethet a remény, feladjuk az ellenségeskedést, a félelemet, meglátjuk magunk mellett a barátokat, sorstársakat, és önös érdekeket követő egyének helyett ismét élni, túlélni, jobban, egészségesebben élni akaró közösségé válunk. Mindebben segíthet városunk ünnepe, ha hagyjuk, hogy sodorjon, ha engedjük, hogy beszippantson.
Áldott, tartalmas Szent György Napokat!
