Megoldásra váró problémák persze így is vannak, hiszen a képtár évek óta használhatatlan, a szakszervezetek művelődési háza valóságos romhalmaz, fertő a város szívében, meg aztán minden bizonnyal jól jönne egy igazi koncertterem is, de bízzunk benne, hogy amiként a mozi, úgy ezen ingatlanok sorsa is rendeződik előbb-utóbb. A múzeum felújítása most zajlik, az önkormányzati tulajdonba kerülő dohánygyár további lehetőségeket rejt magában – minden jel arra utal tehát, hogy a művelődési rendezvények sorát folytatni lehet, a kínálat bővül, mindez pedig nem csupán identitási vagy kulturális kérdés, hanem komoly gazdasági, turisztikai potenciált rejt magában.

Hasonló a helyzet a sporttal is. Ha bő évtizede még jóformán semmink sem volt, ma már női kosárlabdában nagyhatalommá vált Sepsiszentgyörgy, fociban is sikerült felzárkózni, de kézilabdában, jégkorongban is vannak eredmények, mindezzel párhuzamosan pedig az infrastruktúra is fejlődött: új aréna épült, világszínvonalú stadionba járunk élvonalbeli focimeccseket nézni. Megoldásra váró probléma e téren is jócskán van, de tervekben nincs hiány, márpedig minden létesítmény elkészülte előtt álom, elképzelés, majd terv volt.

Az infrastruktúra bővítése azonban minden elégtétel, élmény és öröm mellett olyan problémákat is hozott, amelyek korábban nem nagyon voltak jellemzőek városunkra. Az aréna és a stadion környékén lényegében egy új városrész született, melynek Sepsiszentgyörgybe való „beépülése” azonban meglehetősen problémás. A Csíkszereda felé vezető országútra hármas teher nehezedik: a tranzitforgalom és az időközben megépült kereskedelmi központok közönsége mellett az arénába, a stadionba edzésekre, sporteseményekre, nagyszabású rendezvényekre érkezők is ugyanazt az útvonalat kénytelenek használni. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyre gyakrabban alakulnak ki torlódások, egyre nehézkesebb az autóforgalom – ennél nagyobb gond, hogy egyelőre nem nagyon van vonzó alternatíva a gépjárművekkel történő közlekedés kiváltására. Régi adóssága a városvezetésnek az országút melletti járdák építése – különösen fájóvá vált ez most, amikor az új létesítményekben zajló események miatt egyre többen, egyre gyakrabban veszik útjukat az aréna irányába. Kényelmetlen és veszélyes a gyalogosközlekedés, országútról lévén szó, nem sokkal biztonságosabb a kerékpáros alternatíva sem – az Olt gátján futó bicikliút ugyancsak régi, de még mindig megvalósításra váró terv. Mindezek hiányában a legkézenfekvőbb megoldás a tömegközlekedés lehet – környezetbarát, olcsó, biztonságos, és csökkentheti a forgalmi zsúfoltságot. A Multitrans igyekszik is megfelelni a megnövekedett igényeknek, nagyobb eseményekre különjáratokat indítanak – és mintha egyre többen lennének azok, akik igénybe is veszik ezt a lehetőséget. Bizonyára még többen ülnének buszra, ha a járatok sűrűsége nagyobb lenne, hiszen kényelmesebben, kevésbé összezsúfoltan lehetne kijutni a város szélére, mint ahogyan bizonyos előnyök biztosítása is hasznos lehetne a tömegközlekedési járművek számára az autókkal szemben. Külön buszsávban, persze, ekkora városban nem igazán lehet gondolkodni, de az aréna és a stadion környékén némi szervezéssel meg lehetne oldani, hogy a különféle rendezvények után előnyt élvezzenek a buszok az autókkal szemben, és ne kelljen többtucatnyi utasnak összezsúfolódva várakoznia, míg lassan kiürül a parkoló. Ez vonzóbbá tehetné a buszos közlekedést, mint ahogy az is, ha a nagyobb érdeklődésre számot tartó eseményekre még több buszt tudna mozgósítani a vállalat.

A városi mobilitási terv, a járdaépítés, a kerékpárút számos problémát megold majd a jelzettek közül, annak életbe ültetéséig azonban talán nem lenne fölösleges a rendelkezésre álló eszközök bevetésével kezelni Sepsiszentgyörgy egyik nagyvárosi problémáját.