A szolgáltató mindenekelőtt a fogyasztóért létezik. Ha a szolgáltatás megfelel a fogyasztó érdekeinek, hát elérte célját, és jó pénzért eladható, akárcsak a termék. Eddig a tézis.
A derűs középkorú hölgy mára már elismert textilművész, kinek munkái fogadótermeket, múzeumokat díszítenek. Bár sok kiállításra kap felkérést, és ad is el munkáiból, nagyon megnézi, hogy milyen kihívást fogadjon el, ugyanis...
Történt egy szép napon, hogy vidéki kisvárosba hívták, lelkesen dicsérve munkáit. Az egyszerűbb emberek vendégszeretetében bízva el is fogadta a meghívást. Már mindent összepakolt: a gyönyörű szőtt, bogozott, hímzett falvédőket, takarókat, amikor megtudta, hogy egy másik meghívottal kell osztoznia, aki szintén a ,,textilszakmában utazik".
A fogadtatás kellemes volt, baráti, még aznap felrakatta a munkáit, mivel elsőként érkezett.
Másnap a megnyitó előtt még egy utolsó pillantást akart vetni munkáira, és felszaladt a kiállítóterembe. A lába földbe gyökerezett, amikor meglátta a másik ,,művész" munkáit: rózsaszín bugyik és melltartók lógtak a levegőben, s némelyik még gyűrött is volt a hitelesség kedvéért.
Látván arcán a döbbenetet, vendéglátója szabadkozva magyarázta: ,,Mindent elkövetünk a közönségért, és hát erre nagy volt az érdeklődés"...
A kiállítás sok nézőt vonzott, nagy volt a taps, az üdvözlés, és ki-ki megkereste az ízlésének megfelelő darabot.
A végén elragadtatott néző lelkendezett a művésznőnek egy faliszőnyeg láttán. A szőnyeg felölelte az ég kékjét, a tenger zöldeskékjét, szürkéskékjét, egyszóval mindent, ami kék.
A végén a látogató megszólalt: ,,Művésznő, kérem, én szeretnék egy ilyen faliszőnyeget rendelni, hiszen csodálatos. Csak annyi a kérésem, hogy zöld legyen, a sarkában zöld masnikkal, mert tudja, ez talál a szobaszőnyegemhez..."
