Ünnepi, családos istentisztelet keretében köszöntötték tegnap a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban az édesanyákat, és ez alkalommal édesanyák, nagymamák olvasták fel és osztották meg gondolataikat a gyülekezettel a világ legszebb hivatásáról.
Péterfi Ágnes lelkész ünnepi prédikációjában egy Máté evangéliumában található történetet idézett fel. Jézus fent ült a hegyen és tanította a sokaságot. Közben megérkezik az édesanyja, rokonai, keresik őt, és megpróbálnak kapcsolatba lépni vele. Az egyik tanítványa szólt neki, hogy keresik, mire azt válaszolta: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Erre kinyújtotta kezét a tanítványai felé, és így szólt: „Íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” A lelkész kifejtette, Jézus válasza valóban megdöbbentő lehetett az akkor jelen lévők számára, és az lehet most nekünk. A szeretet prófétája mintha visszautasítaná a hozzá legközelebb állókat, s első látásra talán idegennek is tűnhet ez a reakció, azonban Péterfi Ágnes azt javasolta, tekintsünk rá pozitívan: Jézus valójában családtagnak fogadta mindazokat, akik ott voltak és hallgatták az ő tanítását. Mint rámutatott, minden mellettünk lévő, körülöttünk élő embert családtagként kell néznünk, így kell egymáshoz viszonyulnunk, minden emberben meg kell látnunk az édesanyát, a testvért.
„Az anyák csodálatosak, törékenyek, mégis irdatlan erő lakozik bennük, minden helyzetben képesek az újrakezdésre, mindig képesek meglátni a szépet, mindig készek kiállni gyermekeik igazáért, képesek önmagukat és kényelmüket félretenni gyermekeikért és szeretteikért. Képesek a bátorságra, a legnagyobb félelemre is, az éberségre a legmélyebb fáradtságban is, képesek a szeretetükkel simogatni, szavaikkal dicsérni vagy éppen dorgálni. Képesek meglátni és megláttatni gyermekeikkel az életben a szépet, akkor is, ha nem mindig szép, képesek megérezni és megérteni a jót, megértetni gyermekeikkel a jót, akkor is, hogyha az nem mindig tökéletesen jó” – fogalmazott. Úgy vélte, bármit is tesz egy anya, azt őszinte szívvel, lélekkel teszi, s a mindennapok sokrétű feladatait, kötelességeit sem teherként éli meg, „ezért lesz a munkája áldás, ezért lesz őrajta is áldás” – hangzott el. Péterfi Ágnes hangsúlyozta: szeretetből tenni, dolgozni, álmodni, tervezni, szeretetből élni – ez nem elfárasztja az embert, hanem erőt ad és feltölt, értelmet ad a mindennapoknak. „És ezt a hivatást végzi minden anya, megöleli a szeretet által ezt a világot” – vélekedett.
