Minap az egyik központi tévéadó egy „átlagos” romániai család helyzetével kívánta érzékeltetni a drasztikus áremelések hatását. Kiderült, a kétgyermekes bukaresti famíliának csekély 7000 lejből kell megélnie, s ez még úgy is nehéz nekik, hogy nincs bankkölcsönük. Joggal kaptuk fel a fejünket, hisz hány „átlagos” háromszéki családnak van ekkora jövedelme? Szomorúan panaszolta az anyuka, hogy egy városban töltött délután a két gyermekkel (mozi és gyorsétterem) több mint 300 lejét felemésztette, így ritkán élnek majd a lehetőséggel. Hány helybeli édesanya tud havonta kétszer-háromszor 300 lejt szánni gyermekei szórakoztatására? Nyilván, a fővárosban magasabbak az árak, de akkor is, hány itteni család tud több száz lejt fordítani csak szórakozásra, vendéglőre, mozizásra? És nem ez a legnagyobb baj, hisz ezek nélkül lehet élni, de fűtés, villany, mindennapi betevő, a folyamatosan növekvő gyermekek öltöztetése nélkül már nehezebb. Mert ha a hivatalos átlag a valóságos átlag lenne, mindez nem jelentene kihívást. Háromszéken februárban ugyanis a nettó átlagkeresetet 3206 lejben jelölte meg az Országos Statisztikai Hivatal. Az állami alkalmazottakon és a vezető tisztségekben dolgozókon kívül azonban kevesek havi bére éri el ezt a szintet.

A Profit.ro gazdasági portál legfrissebb elemzése kimutatta, a romániai munkavállalók 70 százaléka 3000 lejnél kevesebbet keres (átlagosan 2925 lej fizetést kap kézhez), ezzel szemben az Országos Statisztikai Intézet februári átlaga 3217 lej. A portál az adóhivatal adataiból dolgozott, a statisztikai intézet nem tudni miből. A szinte 300 lejes különbségnél is mellbevágóbb azonban, hogy Romániában, melynek lakosságát 18–20 millióra becsülik, alig 5,51 millió alkalmazottnak van teljes munkaidős szerződése, részmunkaidőben pedig mintegy 750 ezren dolgoznak. Durván a lakosság harmada dolgozik hivatalosan is, s közülük minden harmadik, azaz 1,87 millió munkavállaló minimálbért vagy még kevesebbet kap, ami bizony az átlagnak fele, azaz 1524 lej. Még körülbelül 600 ezren dolgoznak 3000 lejnél kisebb bruttó bérért, azaz a romániai alkalmazottak majdnem fele 2000 lejnél kevesebbel kénytelen beérni.

Lehet hát játszani a számokkal, havonta bejelenteni, hogy újból pár lejjel nőtt az átlagkereset, hihetetlen és hiteltelen számokkal igazolni az ország gazdasági fejlődését, ha ezeknek közük nincs a valósághoz. Az elszabadult árak tükrében a jelenlegi átlagkereset ma alig ér többet, mint az egy évvel ezelőtti legkisebb, a minimálbér pedig legfennebb az éhenhalásra elegendő. Mindez csak arra jó, hogy megnyugtassa az ország vezetőit, ők jó munkát végeznek (persze nem minimális vagy akár átlagfizetésért). Pedig jó lenne, ha ők is ráébrednének a valóságra, s ha már a bérek emeléséért sokat nem tehetnek, legalább az árak növekedésének megfékezésében gondolkodhatnának, mert a jelenlegi ütemben hamarosan Románia lakóinak fele a nyomor határán lesz kénytelen tengetni életét.