A tanácskozáson a Kárpát-medencei kisebbségre vonatkozó alkotmányjogi gyakorlatok, a tartományi és nemzetiségi autonómia, kisebbségvédelem, valamint a demokratikus önkormányzati törekvések kérdéskörét járják körbe a meghívottak. A volt és jelenleg is tisztségben lévő alkotmánybírókon kívül olyanok is meghívást kaptak az eseményre, és meg is tisztelik azt jelenlétükkel, akik országaikban magyarként a legfelsőbb igazságszolgáltatási fórumokban (legfelsőbb bíróságok, bírói tanácsok) tevékenykednek, illetve a vizsgált területek kiemelt szakértői is.

Tamás Sándor szerint az alkotmány és alkotmánybíróság kérdése a nemzeti kisebbségiek számára gyakran sokkal nagyobb jelentőséggel bír, mint a többségi nemzet számára. Sok esetben, mikor jogsértést észlelnek a többség részéről, szövetségeseket keresnek, illetve olyan független fórumokhoz fordulnak, mint amilyennek az alkotmánybíróságot feltételezik. Az elnök továbbá emlékeztetett, hogy egy demokratikus, jogállami alapokon működő országban a taláros testület az alaptörvény őre, amely keretet biztosít a fennálló jogrendnek, függetlenül attól, hogy az éppen kormányon levő politikai többség hogyan képzeli el az állam működését. „Egy demokratikus országban az alkotmánybíróság a garancia a jogrend betartására, a közösségi jogok gyakorlására. Magyar közösségként is a legtöbbször az alkotmányra hivatkozunk, hiszünk abban, hogy a legerősebb fogódzó az alaptörtény kell legyen” – fogalmazott. Tamás Sándor felidézte, hogy a rendszerváltás óta, egy 1995 és 1998 közötti rövid időszakot leszámítva mindig volt magyar tagja a romániai testületnek.

Antal Árpád szerint egy ország államigazgatási berendezkedését az alaptörvény szabályozza, ezért nem mindegy, hogy annak milyen a minősége, illetve milyen lehetőségek léteznek a hibák kiküszöbölésére. Ezért nevetséges, hogy Romániában az is alkotmányellenesnek minősül, ha meg szeretnénk változtatni az alaptörvényt, holott minden polgárnak joga van demokratikus eszközökkel kezdeményezni a módosítást annak érdekében, hogy jobbá tegyék azt. Az elöljáró felidézte, hogy eddig hány alaptörvénye volt az országnak, és ezek milyen kihatással voltak a jelenlegi állapotokra. Antal Árpád szerint egy állam működését jelentős mértékben befolyásolja, hogy mennyire jó az alkotmánya. A hatályban lévő romániai alkotmányt francia mintára dolgozták ki, a félig parlamenti, félig elnöki berendezkedés sok problémát szült az állam működtetése terén, mindig kérdés, hogy ki kormányoz és kinek van hatalma. A kormánynak pénzügyi kérdésekben, az államfőnek az államszervezés terén van hatalma. Romániában az alaptörvényre hivatkozva csorbítják az erdélyi magyar közösség jogait, de az is jellemző, hogy önkormányzati döntéseket utasítanak el erre hivatkozva, ez is jelzi, hogy milyen fontos az alkotmánybíróság működése.

A konferencia kezdeményezője, Puskás Bálint nyugalmazott alkotmánybíró, az RMDSZ volt szenátora kifejtette, úttörő célja van a rendezvénynek, és nemcsak a tapasztalatszerzésre, hanem a jó példák megismertetésére is kiváló lehetőséget biztosít. A Kárpát-medence országainak alkotmánybírói ezáltal talán üzenetet is megfogalmazhatnak, mely szerint a magyarság él és van elképzelése arról, hogy miként akar élni. Romániában hosszú idő óta vita van arról, hogy a kisebbségeknek milyen jogaik lehetnek, beszélhetünk-e kollektív jogokról vagy autonómiáról – erre nézve 2014-ben elindult egy jó alkotmánymódosítási javaslatcsomag, de végül azt – épp az alaptörvényre hivatkozva – lesöpörték az asztalról. Puskás Bálint szerint a román alkotmány pontatlan, túlságosan tág értelmezési keretet enged. Túl sok lehetőséget ad arra, hogy bizonyos állami intézmények saját magukénak tartsanak olyan hatásköröket, ami nem az övék.

„Egy pontosabb és kibúvási lehetőségeket kizáró alaptörvényre lenne szükség. Jelenleg bármit meg lehet támadni az alkotmánybíróságon. A döntések meghozatalában sokat segítene az alkotmánybírók pártatlansága, a politikai szimpátia mellőzése”, ami egy kényes kérdés, hiszen már a taláros testületek tagjainak kinevezési procedúrája is magában hordozza a kvázi politikai függőséget” – fogalmazott. Puskás Bálint úgy látja: a jelenlegi román alkotmányt mindenképp módosítani kellene, felszámolni a kizárólag ideológiai alapon létező nemzetállami meghatározást, pontosítani a hatalmi ágak közötti viszonyt, kimozdulni a félelnöki köztársaság állapotából a parlamenti irányába, illetve feloldani az alaptörvény módosítására vonatkozó tiltásokat, melyek szinte lehetetlenné teszik például a közigazgatási reformokat.