Az erdő mindig Székelyföld egyik fontos erőforrása volt. A rendszerváltást követően a visszaszolgáltatások nyomán ismét lehetőség nyílt arra, hogy (részben) önállóan lehessen gazdálkodni vele. Mi több – az újjáalakult közbirtokosságok révén elsősorban – társadalmi szerepe is megnőtt. Tamás László, a Nagyküküllő Közbirtokossági Szövetség elnöke évek óta vizsgálja az erdőgazdálkodás alakulását, illetve annak lehetőségét, hogy miként lehetne még hatékonyabban érvényesíteni az erdőbirtok többes funkcióját. Eredményeit több publikációban közölte. Alább a szakember segítségével arra keressük a választ, hogy milyen kitörési pontok azonosíthatóak az erőforrás minél összetettebb és minél hatékonyabb kihasználása érdekében.
Endogén erőforrás
A szakember megközelítése szerint az erdő olyan endogén, vagyis önmagából, önmagától is fejlődni képes egység, amely a térség jelentős gazdasági potenciálját képezi. Ráadásul – a többes tulajdonosi formák miatt – társadalmi szerepe is jelentős. Ebben a tekintetben természetesen a közbirtokosságoké lehetne jelentős, hiszen ez a tulajdonforma, ahol igazán lehet érvényesíteni az erdő hármas szerepét, vagyis a gazdasági, védelmi és társadalmi jelentőségét. Ezek között az elmúlt három évtizedben is állandó súlypontáthelyezés történt és történik, most éppen a „klímaőrület” hatása miatt a gazdasági szerep került háttérbe.
Az erdővagyon változása
A történelmi Székelyföld, vagyis a mai Hargita, Kovászna és Maros megye székelyföldi régiójában 2020-ban mintegy 647 ezer hektár erdőterület van, ez csaknem kilenc százalékkal több, mint harminc évvel ezelőtt. Tehát a szakember saját felmérése szerint Székelyföldön harminc év alatt tíz százalékkal nőtt az erdőterületek aránya – ez elsősorban a beerdősödött legelőknek köszönhető. De volumenében is növekedésről beszélhetünk, hiszen a hektáronkénti 8,4–8,5 köbméteres természetes gyarapodás helyett átlagosan ennek felét termeljük ki, ennyit engednek meg az üzemtervek.
Összességében tehát a mintegy hat és fél milliós hazai erdőterület tíz százaléka található Székelyföldön, az erdőterületek aránya pedig magasabb, mint az országos átlag (a 28 százalék helyett mintegy 38 százalék). Ennek valamivel kevesebb mint 24 százaléka maradt állami tulajdonban a visszaszolgáltatások után (érdemes megjegyezni, hogy az államosítás előtt Székelyföldön nem volt állami tulajdonú erdőterület). Az erdők mintegy fele van magántulajdonban, a közbirtokossági erdők aránya valamivel kevesebb, mint húsz százalék, egyéb közösségi tulajdonban valamivel több mint húsz százalék van.
Fakitermelési arányok
Ami a 2020-ban kitermelt famennyiséget illeti, a székelyföldi megyék az első tíz között szerepelnek, Hargita megye a második az összesen kitermelt mennyiség 11 százalékával (ez mintegy kétmillió köbmétert jelent), Marosszék 4 százalékkal, Háromszék pedig 3 százalékkal „járul hozzá” az országban kitermelt famennyiséghez. Ami az általánosan elterjedt vélekedéssel ellentétben azt jelenti, hogy Székelyföldön nem az erdőrablás a jellemző. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy Hargita megyében a 2019-es széltörés miatt az előző évek átlagához képest egymillió köbméterrel többet termeltek ki 2020-ban. Ebben a rangsorban egyébként Suceava megye vezet. Érdekes még, hogy a kitermelés volumene tekintetében az első tíz megyében a tavalyelőtt Romániában kitermelt összfamennyiség (19,7 millió köbméter) valamivel több mint felét vágták ki.
Tamás László összesítése szerint Románia több mint kétszer annyi fát exportál, mint amennyit behoz: miközben 2020-ban több mint 1,6 millió euró értékben „ment ki” az országból faanyag, addig az import nem érte el a 750 ezer eurót. Mi több, az olló csukódik, növekedik az import és csökken az export. A székelyföldi megyék vonatkozásában azonban a kereskedelmi mérleg gyakorlatilag azonos, vagyis az itteni cégek ugyanannyit exportálnak, mint amennyit importálnak.
Közbirtokossági lehetőségek
Ami a közbirtokosságok nyereségességét illeti, Tamás László hangsúlyozta: régóta igyekszik tudatosítani, hogy jóval hatékonyabb gazdálkodást kellene folytatni. Az ugyanis a mérlegadatokból egyértelműen kiderül, hogy uniós támogatás nélkül összességében a közbirtokosságok veszteségesen működnének. 2015 és 2020 között például összesen valamivel több mint 140 millió eurós üzemi bevételt valósítottak meg (ez az erdőgazdálkodásból befolyó összeg), a megvalósított össznyereség pedig közel 25,5 millió euróra rúgott, és ennél jóval kevesebb az üzemi, tehát az erdőgazdálkodásból származó nyereség (11 millió euró). Ha ezt összevetjük a területalapú támogatások mértékével, ami összességében megközelítette a 91 millió eurót, akkor világosan látszik, hogy támogatás nélkül a közbirtokosságok veszteségbe futnának – hangsúlyozta a szakember. Azt is látni kell, hogy ez nem minden közbirtokosságra érvényes, illetve székenként is erősen változó a kép, de az tény, hogy magasabb hozzáadott értéket kellene megvalósítani, magyarán magasabb feldolgozottság mellett kellene értékesíteni az erdő javait. Tamás László például kiemelte, hogy Csíknak gyakorlatilag nincsen fafeldolgozó ipara. Ráadásul évről évre kaotikus a mozgás, ami azt a követelményt vetíti előre, hogy valamilyen formában stabilizálni kell a fa, illetve fatermékek jövedelmezőségét. A számok azt bizonyítják, hogy az üzemi gazdálkodással baj van, összességében nem hatékony, főként bizonyos székekben. És minden bizonnyal ez a helyzet – bár ezek az adatok még feldolgozás alatt vannak – a magánerdők, illetve a községi vagy egyházi tulajdonban lévő erdők tekintetében is.
Kettősség
Tamás László kettős tagolásban (dichotómiában) fogalmazza meg az adottságok és a lehetőségek közötti összefüggéseket, s ezáltal a legfontosabb tennivalókat. Az erdőbirtok tekintetében van egy hagyományos gazdálkodási forma, amit innovatív technológiákkal kell sürgősen kiegészíteni. Ugyanakkor az egyéni (tulajdonosi) cselekvés mellé hatékony társadalmi összefogást lehet és kell rendelni. A változásban egyébként nagy akadály a központosított (országos) döntéshozatal és a normatív túlszabályozás (jogszabálykörnyezet), amit a szubszidiaritás elvének érvényesítésével, illetve deregulációs igénnyel kellene ellensúlyozni. De az egyre inkább teret nyerő, az erdők eltúlzott „zöld” funkcióját hangsúlyozó szemlélet helyett is a környezettudatos gazdálkodást kell előtérbe helyezni, ami egyébként – a szakember szerint – Székelyföldön élő valóság.
Lehetőségek
Székelyföldön összesen 258 közbirtokosság működik, a magánerdőbirtokosi szövetségek száma 13, a területen 15 magánerdő-gondnokság működik. Az erdőgazdálkodás szerkezete szempontjából még három olyan struktúrát hoztak létre, amely az egész vertikumot igyekszik megteremteni: a Székelyföldi Erdőgazdák és Erdőtulajdonosok Szövetségét, a Romániai Magyar Erdészeti Egyeztető Fórumot és nemrég a Carpathian Timber Productions nevű részvénytársaságot. Ez utóbbi mostanáig 89 közbirtokosságot fogott össze, vagyis a közbirtokossági terület egynegyede már felismerte a gazdasági összefogás szükségességét.
Van tehát alapként egy birtokrendszer, arra felépült társadalmi összefogással egy magánerdő-gazdálkodás, ennek az eredményét lehetne egy székelyföldi gazdasági összefogás keretében hatékonnyá tenni (lásd a bővülő részvénytársaság) – összegezett Tamás László, aki szerint óriási előny, hogy az erdőgazdálkodás területén a megfelelő struktúra rendelkezésre áll, a belső erőforrásokra épülő fejlődés lehetősége tehát adott.
