Elsőként Vargha Fruzsina alpolgármester köszöntötte a jelenlévőket. Mint mondta, azért fontos, hogy ez a tárlat városunkban is közszemlére került, mert Harag György életműve, művészete ugyanazt képviseli, amire a sepsiszentgyörgyi színház is törekszik hosszú évtizedek óta, hogy hozzánk szóljon és egyben mindenkor érvényes, halhatatlan értékeket mutasson fel, amiért gratulál a társulat minden tagjának és az igazgatónak is. Mint mondta, külön öröm számára, hogy megismerhette Harag Ilonát, a rendező özvegyét, hisz valójában ezektől a személyes élményektől válik egyedivé, felejthetetlenné egy kiállítás.

Ezután Kovács Örs Levente, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének osztályvezetője szólt a közönséghez, aki elmondta, hogy 2018 környékén kezdte el feldolgozni Harag életművét, és ebben a munkában több színházi szakértő és a rendező egykori kollégái is segítségére voltak. Közel másfél évig tartott a kutatás, csak 2019 végén tudtak érdemben elgondolkodni azon, hogy mit is kezdjenek ezzel az óriási anyaggal. Végül a kiállítás mellett könyvek és dokumentumfilm is született Harag Györgyről, melyeket a rendező özvegyének kérésére minden olyan városban szeretnének bemutatni, ahol Harag egykor rendezett. A járványhelyzet miatt sok nehézségbe ütközött a kiállítás utaztatása, de örül, hogy végre Sepsiszentgyörgyre is eljuthattak, mely város a kilencedik helyszíne a rendezvénysorozatnak, és ahol a kiállítás mellett a filmet is megtekinthetik az érdeklődők a színház előcsarnokában.

Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője megnyitóbeszédében kijelentette: közel húszéves színháztörténészi pályája során azt tapasztalta, hogy „bizonyos értelemben minden erdélyi színházi ember a Harag György köpenyéből bújt ki”, hisz aligha volt olyan kortársa a rendezőnek, aki visszaemlékezéseiben ne említette volna a nevét. „Harag György, a rendezőmágus személyisége és pályájának alakulása csodálatos módon példázza azt, hogy a valóban kimagasló alkotók szétfeszítik azokat a korlátokat, amelyekbe állandóan bele akarják kényszeríteni őket” – fogalmazott a színháztörténész, majd több kortársat is idézve megállapította, hogy Harag György „a határokon átívelő egyetemes színművészet által kigyöngyözött értékek képviselője volt a magyar színpadokon”. Mint mondta, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy azokba a városokba is eljusson ez a kiállítás, amelyek még fehér foltok Harag rendezéseinek térképén.

Bocsárdi László rendező, a Tamási Áron Színház igazgatója arról beszélt, hogy Harag Györgyöt nem ismerhette személyesen, mégis talán a legfontosabb mesterének tartja az erdélyi magyar rendezők közül, akinek ott a helye a nemzetközi nagy mesterek mellett. „Egy olyan kor rendezője volt, amely hasonlatos a miénkhez, amely a kultúra halálával fenyeget” – fogalmazott, majd régi jegyzeteiből idézett azzal kapcsolatosan, hogy miért van szüksége az emberiségnek kultúrára: hogy ne féljünk, hogy a hibák elkövetése nélkül tanulhassunk, hogy minőségként és ne mennyiségként tekintsünk az életünkre, hogy tudjuk tisztelni egymást, közösségben élhessünk, legyen fegyverünk az elkeseredés, harag, gyűlölet ellen... „Harag az embert helyezve előadásai középpontjába monumentálissá tette a hétköznapi kapcsolatokat, és mindvégig nyugtalanul kereste a kiutat a realista színházból. Emiatt is fontos példakép mindannyiunk számára, akik művészettel foglalkozunk” – mondta Bocsárdi, majd átadta a szót a rendező özvegyének.

Harag Ilona elsősorban férjeként mesélt a neves rendezőről, akit 1970-ben ismert meg, és akivel 1974-ben házasodtak össze. Harag György 1985-ben hunyt el, így csak másfél évtizedet tölthettek együtt, de csodálatosan szép emlékei maradtak róla. Nemcsak nagyszerű színházi rendező, hanem nagyszerű férj is volt – mondta, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy immár 35 éve elhunyt, és ő még mindig állandóan róla beszél. Már akkor elkezdte gyűjteni férjéről a különböző újságcikkeket, méltatásokat, fotókat, amikor együtt éltek, folyamatosan arra törekedve, hogy egykor majd össze lehessen állítani ezekből a színháztörténet számára Harag György életművét. Több korábbi kötet mellett az emlékév alkalmából megjelent két kiadványt is – címük: Át akarta ölelni az egész világot, illetve Egy európai Kolozsváron –, szeretettel ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

Végezetül Nemes Levente színművész osztotta meg a közönséggel személyes emlékeit Harag Györgyről, akit egykori marosvásárhelyi színészként közelebbről is alkalma volt megismerni, hisz több előadásában játszott, és rendezőasszisztense is volt a Pompás Gedeon és a Macbeth című darabok színpadra állításánál. Mint mesélte, épp abban az időszakban kezdődött a neves rendező marosvásárhelyi alkotói korszaka, amikor ő vásárhelyi színész volt. „Azelőtt a szatmári színház igazgatójaként tevékenykedett, ahonnan azért távozott, mert érezte, hogy meg kell újulnia, és nekem abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy ezt az alkotói küzdelmét végigkísérhettem a zseniális Özönvíz előtt (1971) című előadásig” – fogalmazott Nemes Levente. Mint mesélte, Harag nem tűrte, hogy Tompa Miklós, a vásárhelyi színház akkori igazgatója beleszóljon a rendezéseibe, ezért Ploiești-re szerződött, majd hazatérése után is nagyon feszült volt közöttük a viszony. Sajnálta ezt a helyzetet, ezért ő maga is próbált közvetíteni közöttük, sikertelenül. A személyes élményektől lelkes színművész még sok emlékét felidézte, Harag rendezői módszereiről is mesélt, aztán egy váratlan fordulattal megköszönte a figyelmet. Pedig még sokáig hallgatták volna – mondta Harag Ilona.

„Bárcsak mindenki mellett, aki a művészi szférában dolgozik, lehetne egy olyan ember, aki ilyen szeretettel és hűséggel gyűjti össze mindazokat az anyagokat, amelyek általában elkallódnak az idő múlásával” – zárta a megnyitóünnepséget Szebeni Zsuzsa, majd két virágcsokrot is átadtak a rendező özvegyének.