Nagybaconi győztese van a Pénzcsinálók gazdasági portál által szervezett, az OTP Bank Románia és az OTP Consulting Románia által támogatott Erdély Pitch versenynek. A Müller Boglárka és Müller Zoltán által alkotott, Glampinger néven benevezett csapatnak sikerült bebizonyítania a pénzügyi szakemberek alkotta zsűri számára, hogy üzleti lehetőség rejtőzik a hordozható és szétszedhető, természetes, illetve újrahasznosított anyagokból készült igényes kempingezőépítmények készítésében. Az üzleti terv egyelőre nem valósul meg, de néhány év múlva talán… Boglárka azért szorgalmazta, hogy vegyenek részt a versenyen, mert úgy érezte, államvizsga-dolgozatának témája pont megfelel a kiírásnak: a glampingre (a glamour és a camping szavak összevonásából született kifejezés – szerk. megj.) nemcsak fenntartható vállalkozást lehet építeni, hanem társadalmi haszna is van.
Mi is az a glamping?
A glampinget nevezhetjük luxuskörülmények közti kirándulásnak – bár ez így nem teljesen fedi a valóságot. Mert bár az igaz, hogy a szerkezet több, mint egy sátor (bár egy menedékháznál azért kevesebb – leginkább jurtára hajaz), könnyen szállítható és összeállítható, de nem annyira, hogy naponta máshol verjünk tanyát benne.
„Lakófelülete” az átlagosnál nagyobb sátornál is méretesebb, elkülöníthető helyiségei vannak, falai vastag, jól szigetelő nemezből készülnek. Fontos kritérium az is, hogy elég erős legyen, váza ezért alumíniumból készült, hogy elbírja a napelemeket, melyek a szükséges energiát biztosítják használóinak. Szóval inkább olyanoknak ajánlott, akiknek hétvégi telke nem beépíthető, vagy olyanoknak, akik talán korukból adódóan már sátorozásra nem vállalkoznának, de azért vágynak a természet lány ölén hosszabb időt eltölteni. De használhatják iskolák is, akik gyermekeket táboroztatnak vagy éppen vállalkozók, akik kiállítási helyiségként hasznosítanák.
Államvizsga-dolgozatból üzleti terv
Boglárka a brassói Transilvania Egyetem termék és környezettervezés karának ipari formatervező mérnöki szakán végzett, államvizsgáját a glampingezésben rejlő lehetőségekről írta, szóval az összes technikai részlet már a kezünkben volt, a termék részletesen ki volt dolgozva, de ahhoz, hogy az Erdély Pitch feltételeinek megfeleljenek, rengeteg munka várt még rájuk. Aprólékosan ki kellett dolgozniuk az üzleti és a pénzügyi tervet – mellékelniük kellett a gyártósor felszerelésétől a célközönség megszólításáig minden részletet, melléje pedig videót kellett készíteniük, amelyben szemléltetik, miről szól a termékük, miért is van szükség rá.
A két évre szóló üzleti tervet úgy készítették el, hogy abban semmi túlzót ne lehessen találni. Azt viszont belefoglalták, hogy Erdővidéken meglehetősen sok juhot tartanak, a gyapjúnak pedig alacsony az ára. Tehát a nemezhez valót nem kell drágán megvásárolni, hanem helyben, olcsón elő is lehet állítani. Kiszámolták azt is, mennyi alumíniumcsőre van szükség egy-egy glamping elkészítéséhez, azokat milyen méretre és milyen szögben kell vágni, hogy a szabálytalan nyolcszögű építmény elég erős legyen a nemezt, tetején pedig a napelemeket megtartani. Ez utóbbi a hegesztőmérnöknek tanuló Zoltán feladata volt.
A reklámvideó egyszerű ötletből született, s igencsak szórakoztatóra sikerült. Autóba ülnek, indulás előtt számba veszik, minden fontos holmit betettek-e? A szalonna, halászbot és a sör be volt csomagolva, de kiderült, hiányzik a generátor és a benzin – mert kell ám, ha az ember föltöltené a telefonját. Aztán kiderül, talán jó volna, nem sátorral menni, hanem valami házszerűvel, aminek alapanyaga legyen erős és újrahasznosítható anyagból, borítása pedig víz- és tűzálló, jól szigetelő természetes anyagból. És persze legyen árammal ellátva, lehetőleg környezetbarát fotovoltaikus rendszerből. Végezetül megállapítják, a létrehozott szerkezet olyan jól sikerült, hogy meg kellene osztani másokkal is, sőt, akár üzletszerűen is lehetne foglalkozni vele!
Szoros verseny
A tervvel járó papírmunka és a videó jól sikerült, a legjobb hat közé kerültek, a döntőre pedig Bukarestbe kellett utazniuk, ahol az OTP öt „fejese” előtt kellett vizsgázniuk.
A prezentáció bemutatására húsz percet kaptak, aztán körülbelül ugyanannyi időn keresztül „izzasztották” őket a kérdésekkel, hogy lássák, tényleg fel vannak-e készülve? Mennyire gondolták át a tervet, számításaik pontosak-e, a technikai feltételeket biztosítani tudják-e. Itt jött jól az, hogy a terv életszerű volt: elmondták, luxustermékről van szó, tehát nem fognak hetente tucatnyi sátrat készíteni. De még úgy is van rá akkora kereslet – és azon akkora haszon –, hogy néhány fémmunkában és gyapjúfeldolgozásban járatos személynek megélhetést biztosítsanak.
„A zsűri valószínűleg azt értékelte, hogy nemcsak meglévő alkatrészek összeszereléséből hoznánk létre valamit, hanem azt is, hogy a nemezt – ami amúgy nem olcsó – saját magunk ellátása mellett a külső megrendelők számára is elérhetővé tennénk. Erdővidéken sok juhot tartanak, de a gyapjú értékesítése gondot okoz – a környéken mindössze egy kisebb feldolgozó működik –, így ha felvásárolnánk tőlük, azzal segítenénk nekik, a társadalmi haszonhoz pedig hozzáadódna az is, hogy a feldolgozáshoz alkalmazottat kellene felvenni” – mondotta az alig húszesztendős Müller Zoltán.
Egyelőre nem lesz üzlet belőle
Az Erdély Pitch fődíját, az ötezer eurót megnyerték, Boglárka az OTP mentorprogramjának részese is lesz, ám a történet itt egyelőre megáll. A fiatalok úgy döntöttek, még nincs itt az ideje, hogy üzletbe vágjanak. Boglárka mesteri tanulmányait végzi, mellette dolgozik, Zoltán pedig még évekig egyetemi hallgató. Előbb tanulni szeretnének és tapasztalatot szerezni, mielőtt üzleti életüket elkezdenék. „Az OTP-vel való együttműködést tovább vihettük volna, s talán arra is lett volna esélyünk, hogy pályázat útján számunkra hatalmas összeghez jussunk, de azt mondtuk, ez még nem nekünk való, mert akkora pénzzel nem tudnánk bánni. Talán négy-öt év múlva újból átgondoljuk, lehet-e, érdemes-e még mindig ebbe az üzletbe belevágni” – vallott terveikről Müller Zoltán.
