Az első órán minden kisgyermek dobos szeretne lenni, majd idővel kiderül, hogy kinek melyik hangszerhez van leginkább ügyessége, a lényeg, hogy semmit ne erőltessünk, hagyjuk, hogy a zene, a hangzás vezessen – Tinca Teddy szerint ez a zeneoktatás titka. A bluesgitárosként ismert sepsiszentgyörgyi zenész több mint tíz éve tanít a helyi Tanulók Házában, ahol az általa vezetett zenekör olyan sikeres, hogy jelenleg százötven diák jár heti rendszerességgel a foglalkozásokra.
A gyergyócsomafalvi születésű, hároméves korától Sepsiszentgyörgyön élő Tinca Teddy már az óvodában szeretett szerepelni, és bár édesanyja zeneiskolába akarta íratni, a családfő azt mondta, „az ő fiából nem lesz vándorzenész”, így aztán 1997-ben a Székely Mikó Kollégiumban érettségizett.
Demeter László (Laca) volt az első zenei példaképe, a családi barátnak köszönhetően vett kezébe először gitárt és tanulta meg az alapvető akkordokat. Az első gitárját édesanyjától kapta, aki egy csókálló rúzst adott cserébe egy ismerősének a használt hangszerért, amely elég rozoga állapotban volt, ezért a gyakorlás nem volt túl nagy élvezet rajta, nem is tartott sokáig a mikós diák gitározás iránti lelkesedése. Amikor ellenben látta, hogy azok az osztálytársai, akik a művészeti népiskolába járnak gitárórára, egyre jobban haladnak, ő is beiratkozott, de a kottaolvasást nem szerette, a klasszikus zene iránt nem érzett vonzódást, így egy év után abbahagyta és autodidakta módon tanult zenélni.
Rájött, minél hamarabb zenekart kell alapítania, mert ott minden bizonnyal lesz, akitől tanulni. Így is volt. „A Mercedes Blues Bandben Szabó Szabolcstól tanultam a legtöbbet, aki nyolc év zongoraháttérrel érkezett gitárosként a csapatba. Jártam koncertekre, kocsmákba, ahol zenéltek, figyeltem Deák Misi gitárjátékát, és kitaláltam magamnak játékokat, hangokat utánoztam a hangszeren. Elgondoltam, hogy szól egy ló, egy hangya hangja, történeteket szőttem, fotókat néztem és arra alkottam zenét. Később Vitályos Lehellel és Ferencz Áronnal játszottunk hasonló módon, nem volt programunk, a közönség mondott szavakat, összeállt egy történet, és azt elzenéltük.”
Tinca Teddy kipróbálta a metálzenét is, de szinte első perctől érezte, hogy ez nem neki való, inkább hajlott a dzsessz felé, amíg Tátrai Tibor játéka le nem nyűgözte. És jött a blues. Több zenekarnak volt alapítója, illetve tagja, de igazán az 1997-ben alakult Mercedes Blues Bandet – jelenleg Mercedes Band (egykori felállás: Szabó Szabolcs – ének, gitár, Tinca Teddy – gitár, Benedek István – basszusgitár, Oláh József – dobok) – és a szintén több mint húszéves Free Connectiont (jelenlegi felállásban: Tinca-Zan Laura – ének, Könczey Jenő – billentyűk, Tinca Teddy – gitár, Tóth László – basszusgitár, Csurulya Árpád – dobok), illetve a White Betty
(Tinca-Zan Laura – ének, Tinca Teddy – gitár, Kerezsi Csongor – basszusgitár, Kovács Zsolt – cajon), és a Szabadon Eladom csapatát (Pálffy Tibor – ének, Tinca Teddy – ének, gitár, Könczey Jenő – zongora, Benedek István – basszusgitár, Pál Gábor – dobok) érzi magáénak. Ugyanakkor zenélt már olyan közismert előadók, művészek oldalán is, mint Földes László (Hobo), Ferenczi György, Vali „Sir Blues” Răcilă.
A pedagógus
Amikor tízéves kora körül időnként rábízták egy ismerősük kétéves gyermekét, hogy foglalkozzék vele, és úgy tűnt, nem esik nehezére, még nem gondolta, hogy egyszer tanítani fog. A véletlennek köszönheti, hogy a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza zenetanára lett. A Free Connection zenekarral az intézmény egyik termében próbáltak, amikor Kerekes Jenő igazgató megkérdezte, foglalkozna-e néhány gitár iránt érdeklődő gyermekkel. Két hónap után már húszan voltak a csoportban, négy-öt év önkéntes tanítás után, amikor a ház zenetanára nyugdíjba vonult, alkalmazták.
Jelenleg több mint százötven gyermek jár Tinca Teddy zenekörére, hétfőtől péntekig minden délután szólnak a dobok, gitárok, a zongora a zeneteremben. De nem ritka az ugrándozás, tapsolás, éneklés, állathangok utánzása és a különféle játék, amelyekkel valósággal elvarázsolja a gyermekeket.
A zene kifejezőeszköz, így az a gyermek is jól érzi magát benne, aki visszahúzódó vagy nem szeret beszélni – állítja Tinca Teddy. Ezt a szülőknek is elmondja, amikor azt kérdezik, elég tehetséges-e a gyermekük ahhoz, hogy megtanuljon játszani egy hangszeren. Szerinte a zene közelében élni többletet jelent a mindennapokban, és ezt a gyermekek hamar megérzik. Az ő elve: először fogja kézbe a gyermek a hangszert, érezze meg a rezgéseket, csodálkozzon rá arra, hogyan erősödik fel a hang a hangszerdobozban, és azután jöhet az elmélet. Azt tapasztalja, minden kisgyermek az első órán dobos szeretne lenni, és idővel megérzi, hogy melyik az ő hangszere.
Minden korosztállyal másként foglalkozik, s bár tíz-tizenöt főnyi kezdő, illetve haladó csoportokban tanít, Tinca Teddy vallja, egyénenként is figyel a gyermekek reakcióira. Az óvodásoknál a motorikus mozgást, a koncentrációt is segíti a zenélés, ebben a korcsoportban az ötvenperces foglalkozások eleje és vége játék, általában húsz perc a tanítás. Minden hangszert kézbe vesznek, de itt leginkább a ritmusnak van szerepe. Gyakorlatiasan próbálja megközelíteni az oktatást, nem ritka, hogy befőttesgumival is játszanak, ha kifeszítik, akkor magas hangot ad ki, a gyermek rádöbben, hogy a hangszer valóban egy eszköz. Az ének esetében különösen fontos a csoportos foglalkozás, mert nem minden gyermek vállalja, hogy egyedül énekeljen, de csoportban motiválják egymást – szögezi le a zenetanár.
A tízéveseknél már nem elég a ritmusjáték, őket az adott hangszerhez fűződő történetek is érdeklik. Játszanak a különböző gyorsaságú mozgásokat utánozó hangokkal, a nagyobb gyermekek a tanárral együtt szólaltatnak meg egy adott történet alapján elképzelt hangzásokat.
Diákzenekarok bölcsője
Tinca Teddynek olyan tanítványa is van, aki öt-hat éve jár az általa tartott foglalkozásokra, de érkeznek diákok a zeneiskolából is, akik zenekart alapítanak, és szükségük van eligazításra ezen a téren. Jelenleg a négy kezdő és két haladó csoport mellett tizenegy zenekarral is foglalkozik, az elmúlt években is több diákzenekar kezdte pályafutását a Tanulók Házában. „Nagyon fontos, hogy látnak, hallanak engem a színpadon előadóként játszani, eljönnek a koncertekre, ezáltal hitelesebb számukra, hogy amiről beszélsz, azt tudod is csinálni. Mindig elmondom, hogy a hangszer nem ördöngösség, hozzáállás kérdése, bármit el lehet érni vele. Meg kell találni, hogy kinek mi megy jól, melyik az ő hangszere. Ha nem halad az egyik hangszernél, lehet váltani. Első évben figyelem, hogy mire alkalmasak, a második évben már egy adott hangszerrel folytatjuk, de ajánlom, hogy menjenek szaktanárhoz a dobnál és a zongoránál, mivel ez nem az én területem, ezeknél csak az alapokat uralom. A harmadik évben zenekart hozunk össze, itt fonódnak a barátságok, a gyermekek érzik, hogy felelősek egymásért.”
Tinca Teddy titka: úgy tanít, ahogy szerette volna, hogy őt tanítsák. Figyeli a gyermekek minden reakcióját éppúgy, mint a hallgatóság visszajelzéseit a koncerteken. Ha lanyhul a figyelem, azonnal vált, rögtönöz, improvizál, miközben a zenét mint kifejezőeszközt használja.