Ezúttal a miniszterelnök is óvatosabban fogalmazott, csak azt szögezte le, hogy idén nem változtatnak az adórendszeren, és új adókat sem vezetnek be. Magyarán, ama bizonyos, most felállított munkacsoporttól függ, mi vár ránk jövő évtől, és ne reménykedjünk, semmi esély arra, hogy kevesebbet fizessünk, hisz az államnak szüksége van a pénzünkre.

A szociáldemokraták régóta kardoskodnak a progresszív adózás visszavezetése mellett, úgy vélik, méltánytalan a jelenlegi egységes rendszer, és ez a téma egyre gyakrabban kerül terítékre. Elnökük, Marcel Ciolacu tegnap is hosszan fejtegette, hogy „nem mondhatjuk, hogy Spanyolország, az USA, Németország, Olaszország őrültek, mert modern progresszív adózási rendszert használnak, csak mi vagyunk okosak, annak ellenére, hogy a GDP összetételében 27 százalék a jövedelem és 40 százalék a kiadás”. Igyekezett leszögezni, egyelőre tárgyalnak, megoldást keresnek, és tudjuk azt is, a liberálisok és az RMDSZ ragaszkodnak az egységes adókulcs megtartásához, ám a szükség nagy úr, és Nicolae Ciucă, aki nem csak a liberális párt elnöke, de kormányfő is, könnyen hajlik a szociáldemokrata ötletek életbe ültetésére, csak azért, hogy békében együtt tartsa a koalíciót.

Gondolhatnánk persze mi, bérből élők is, hogy a progresszív adózás sokkal igazságosabb, fizessenek többet, akik sokat keresnek, legyen kevesebb a mi hozzájárulásunk. Romániában amúgy is igen magas a munka utáni illetékek összege, majdnem annyi megy az államkasszába, amennyi a zsebünkbe. Csakhogy azt is látjuk, jórészt az állami alkalmazottak bére görgeti fel a statisztikákat, a magánszektorban dolgozók többsége minimálbérnyit keres, így nehezen elképzelhető, hogy adóikat csökkentve remél nagyobb bevételt az állam. Valószínűbb, a jelenlegi szint lesz a minimum, s aki kicsivel többet keres, annak arányosan többet is kell fizetnie. Marcel Ciolacu jóléti államokat sorolt fel a progresszív adózás példájaként, ahol nem 300 eurónyi a minimálbér és 700–800 euró az átlagjövedelem, hanem a dolgozók többsége több ezer eurónyit keres. Romániában csak szűk rétegé ez a kiváltság.

Bizonyára sokat hallunk majd a következő hónapokban a méltányosabb adózásról, az állam gondjairól, bajairól, és arról, hogy amit kitalálnak, és majd életbe ültetnek, azzal mindenki jól jár. Megtapasztalhattuk azonban, ilyen nincs, és azt is: amit a kormány kiötöl, az lehet jó az államkassza gyarapítására (bár talán jobb lenne előbb a nagyon magas arányú adókinnlevőség begyűjtésére koncentrálni), de minket, többségében csekély bérért dolgozó polgárokat valamilyen módon biztosan hátrányosan érint. Az infláció már így is elviselhetetlen terheket ró a lakosságra, és egyelőre nem remélhető enyhülése, e mellé még újabb, magasabb adóterhek bevezetése azt jelentené, Románia lakossága kétharmadának a nyomor jut osztályrészül. Az igazságosság és méltányosság jegyében.