Douglas Prasher, akinek karrierje a nyolcvanas években még kutatóként ívelt felfelé, megtalálta és leírta azt a gént, amely egyes medúzáknál zöldes kisugárzást okoz. Mikor a munkát nem tudta folytatni, mert nem kapott több támogatást, fogta magát, és eredményeit önként átadta két amerikai kollégájának, Martin Chalfie-nek és Roger Tsiennek. Jól sáfárkodtak az értékes adománnyal: idén ők nyerték az 1,4 millió dollárral járó kémiai Nobel-díjat a zöld fluoreszcens protein (GFP) felfedezéséért és hasznosításáért. Az elismerésen egy harmadik tudóssal, Simomura Oszamuval osztoznak, akit ennek a fehérjének a hatvanas évekbeli felfedezéséért honorált a Nobel-bizottság. Chalfie és Tsien nem feledkezett meg egykori kollégájáról, és meghívta őt a díjátadó ceremóniára. Az 57 éves Prasher a The Huntsville Times riporterének mesélte el, hogy repül Stockholmba, és hogy biokémikusként nem talált munkát, ezért állt be sofőrnek egy autókereskedésbe.