Rossz volt nézni, ahogy Nicolae Ciucă kormányfő és liberális pártelnök – aki korábban június végére ígérte 2021 novemberében beiktatott kabinetjének féléves kormányzási mérlegét – pénteken hirtelen előrukkolt egy beszámolóval, egy órával megelőzve koalíciós társát, Marcel Ciolacu szociáldemokrata vezért, pusztán azért a PNL-s rögeszméért, hogy ők a vezető kormánypárt, holott a PSD  méretében, kitanultságában és kezdeményezéseivel is előttük jár. És nemcsak azért hatott hamisnak a teljesítmény bizonygatása, mert a Klaus Iohannis államfő utasítására párt- és miniszterelnökké kent nyugalmazott katonatiszt mindeddig egy önálló gondolattal vagy programmal sem rukkolt elő, sőt, még a felolvasás is nehezére esik, hanem azért, mert eleve szemfényvesztésnek szánták az egészet.

De legfeljebb magukat csapják be, mikor az Európai Unió legnagyobb gazdasági növekedésével dicsekednek, miközben egyik segélyprogramot a másik után kínlódja ki a kormány, mert milliók számára vált bizonytalanná a holnap. A jólét ugyanis – amit az uniós eurómilliárdok jelentenek – most sem egyéb üres ígéretnél. A nagy pénzek az elmúlt években főként kölcsönökből jöttek, egyre drágábban. Jelenleg évente valami 400 kilométernyi autópálya árát fizetjük ki csak kamatokra, az államadósság pedig meghaladja a nemzeti össztermék 50 százalékát. Ez ellen már kellene valamit tenni, de a nagykoalíció a jelek szerint nem fog.

Őszinteséget a baloldaltól is hiába vártunk. Marcel Ciolacu tisztességes és realista helyzetjelentést harangozott be, de ebből sem lett semmi: megengedett magának néhány szúrást a szövetséges és versenytárs jobboldal felé, és ugyanazokkal a szociális intézkedésekkel fényezte magát. Mintha nem lenne a vezetők szégyene, hogy egy állítólag dübörgő gazdaságú ország lakosságának fele támogatásra szorul a túléléshez. És persze ő is elhallgatott egyet-mást, pedig jobban átlátja a prérit, mint a politikába rövid ideje beejtőernyőzött Ciucă.

Egy szó sem esett például arról, hogy az állami alkalmazottak száma az elmúlt három évben 44 ezerrel nőtt (és az állások júliusi befagyasztása előtt csak a belügy újabb ezrekkel bővítette állományát), és már meghaladja az 1,3 millió főt (összehasonlításul: a 35 milliós Lengyelországban 900 ezer állami munkahely van), ami óriási megterhelésnek teszi ki a költségvetést, holott a hiány máris meghaladja az unióban megengedett 3 százalék kétszeresét.

Az energiaárakat, a két számjegyű (és még növekvő) inflációt és az ukrajnai háborút mindkét román politikus csak úgy említette, mint legyőzött ellenséget, pedig mi sem áll távolabb ettől: itt még az adócsalást sem sikerült csökkenteni, csak az oktatás színvonala süllyedt még a tárcavezető miniszter szerint is „minimális” szintre.

De lesz még lejjebb is, ha ezen az úton megyünk tovább, ahol a feketét is rózsaszínnek mondják.