Úgy, amint a magyarság legnagyobb mesélőjének tartjuk Jókai Mórt, hasonlóképpen és méltán tekintik a nemzet festőjének Barabás Miklóst, akinek nagyon rövid ideig ugyan, de ebben a faluban ringatták bölcsőjét, ő viszont művészi pályája elején, delén és alkonyán is érdeklődéssel fordult itteni gyökereihez és nemzetségének itt élő tagjaihoz. Nem véletlenül emelte ki az idős művész fiatal kortárs poétája, Reviczky Gyula, hogy ,,a magyar úgy ismer, mint hű fiát, / kinek hazája nem a nagyvilág". Reviczky különben mást is mond Barabáshoz írt ódájában, éspedig azt, hogy az ünnepelt volt, aki megfestette kora arcképcsarnokát, s ennek köszönhetően őáltala beszélnek hozzánk Kossuth, Petőfi s a többiek, s ebből kifolyólag a költő boldognak, irigylendő művésznek tartja őt, hiszen: Midőn te ifjú voltál, drága néped / Áldásos korra, új eszmékre ébredt, / Boldognak mondalak, mert láthatád / Széchenyi, Vörösmarty korszakát. (Barabás Miklóshoz)

Ha belelapozunk Márkosfalva krónikájába, láthatjuk, hogy mindig voltak e falunak világító fáklyaként lobogó nevelői, szellemi és lelki életét meghatározó szolgálói. Közülük kerültek ki azok, akik a letűnt kommunista rendszerben is ápolták, és gondosan vigyázták nemzeti értékeinket a falu apraja és nagyja körében, köztük Barabás Miklós emlékét is. Nekik köszönhető, hogy Márkosfalvát a kulturális örökséget megbecsülő székely faluként emlegették. Nem a véletlennek köszönhető például, hogy gondozott kis parkban áll a művész mellszobra (Hunyadi László alkotása) immár közel négy évtizede, megállásra késztetve helybelit, átutazót és ide látogatót egyaránt. Nemzeti hagyományaink ápolásának újabb jeles alkalmaként könyvelhetjük el, hogy most helyi kezdeményezésre a falu elemi iskolája és óvodája felveszi Barabás Miklós nevét, és felavatásra kerül Vetró András szobrászművész Barabást megörökítő domborműve.

Legyen a tudás megszerzésének és a kulturáltságnak olyan fészke a mai naptól Barabás Miklós Iskolaként számon tartott intézmény, ahonnan messzire juthatnak, akik innen indulnak!