Mindkét esemény a helyi önkormányzat, az Árkosi Ifjúsági Szervezet (ÁRISZ), valamint az unitárius és református egyházak szervezésében zajlott.

Játékok a kertben

A 13 órára érkező vendégsereget Ürmösi-Incze Hunor, az ÁRISZ vezetője, és felesége, Mária Terézia köszöntötte, ismertetve velük a legfontosabb tudnivalókat: regisztráció a nagy hársfa alatt, aztán kezdődhetnek az ügyességi vetélkedők, és minden sikeresen elvégzett feladat után fakorongot kapnak a gyermekek, melyeket az ugrálóvárba való belépéshez, arcfestéshez, lángos- és fagyivásárláshoz, aszfaltrajz-készítéshez, valamint talicska-taxizáshoz lehet felhasználni. A feladatok: vizes aknamezőn kell bekötött szemmel áthaladni, festeni, varrni, kötelet húzni, patkót dobálni, hosszú szeget elütni, labdát lyukba gurítani... Vagyis csupa izgalmas kaland a gyermekeknek, miközben a szülők kisebb csoportokban beszélgethetnek, örülve a nyár első napjainak és a hosszú hétvégének. Víz, limonádé és más üdítők az asztalokon, a felnőtteknek kávét, sört kínálnak.

Ha tehetné, ismét gyermek lenne – mondja köszöntőjében Máthé Árpád polgármester, majd mindenkinek tartalmas, szép napot kíván.

Repül az idő, a gyermekek lázasan gyűjtik, számolják a korongokat, hogy mindent kipróbálhassanak, megvásárolhassanak. Még szinte el sem fáradtak, amikor 17 óra előtt a szervezők összegyűjtik a társaságot, hogy együtt átvonuljanak a turulmadaras emlékműhöz, ahol más falustársak is gyülekeznek már.

Célunk: a szebb magyar jövő

Elöljáróban a magyar himnuszt fújja el az árkosi fúvószenekar, majd a polgármester beszéde következik. A nemzet csak együtt lehet erős, minden magyar felelős minden magyarért, és erről mindennapi hozzáállásunkkal kell tanúbizonyságot tennünk – mondja. Százkét évvel a trianoni békediktátum aláírása után bebizonyítottuk már az acsarkodó mindenkori jobb- és balodali román vezetésnek, hogy itt vagyunk, ismerjük a történelmünket, megőriztük nemzeti identitásunkat, jelképeinket, hagyományainkat. És a csíksomlyói búcsú mottójába foglalt értékekre, a békére és jóságra egyre inkább vágyunk a szomszédunkban zajló háború árnyékában – tette hozzá. Nemrég csengett le a székely himnusz eléneklése kapcsán kelt mondvacsinált politikai perpatvar, majd az újonnan megválasztott magyar köztársasági elnök azon kijelentése fölötti közfelháborodás, hogy felelősséget vállal a határokon túli magyarokért is. „Novák Katalin szavai bizalommal töltenek el, de attól a mi feladatunk nem változik: úgy kell élnünk, dolgoznunk, hogy újabb 100 év elteltével csak rossz álomként éljen tudatunkban ez a gyászos emlék, hogy békés, gondtalan magyar jövőt biztosítsunk ezeknek a csillogó szemű apró népeknek” – fogalmazott.

Pósa Lajos Szeresd ezt a földet című versét Fodor Fanni olvasta fel ezután, majd elhelyezték az emlékezet koszorúit az emlékmű lábazatánál.

Józsa Tihamér református lelkész Ézsaiás prófétát, majd Ady Endrét és Wass Albertet is idézve arról beszélt áhítatában, hogy egykor minden egész eltörött, egy ország darabokra szakadt és megaláztatott, de a történelmünk nem ért véget 1920-ban, és múltunk tisztelete arra kötelez minket, hogy közös erővel ma is tovább írjuk a történelmünket Istennel, „akinél nincs hatalmasabb vezető a világon”. Az emlékezés mellett ma hálát kell adunk azért az isteni csodáért is, hogy annyi balszerencse közt és oly sok viszály után ma is össze tudunk gyűlni, és van, amire, akikre emlékeznünk. Hogy elődeink kisebbségi sorsban sem hagyták veszni hitünket, kultúránkat, anyanyelvünket, nekünk pedig ugyanígy tovább kell adnunk ezt az örökséget gyermekeinknek. Hogy igaz szívvel elmondhassuk: „hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek Magyarország feltámadásában”.

Végezetül a székely himnusz hangzott el, majd a közönség nagy része visszatért a kultúrotthon kertjébe, hogy megkóstolhassa a kétféle bográcstokányt, és folytatódjon a jó hangulatú közösségi ünneplés. Természetesen a szokásos esti tábortűz sem maradt el, mely körül gitárkísérettel zengett az ének. Amikor már mindenki hazafelé készült, az eső is megeredt. Soha jobbkor.