Válságban ugyanvalóst megmagyarázhatatlanok döntéseik, de még békeidőben, nyugodt fejlődés esetén is nehéz lenne gazdasági logikát találni a kormányzat lépéseiben. Olybá tűnik, mintha szakértőnek nevezett politikusok sokasága tolongna a különböző minisztériumok, felügyelőségek élén, akiknek egyetlen céljuk saját és pártjuk népszerűségének növelése, megbízható jó embereik funkcióhoz és minél nagyobb fizetéshez juttatása. Mintha senkit sem érdekelne, hogy mi lesz az ország és a hétköznapi betevőért keményen gürcölő nép sorsa. Ha még rosszabbra fordulnak a dolgok, lehet megint Putyint, a háborút, a külső erőket okolni.

Persze, tudjuk, nem erre szerződtek. Amikor magukhoz ragadták a hatalom gyeplőjét, még nem volt háború a szomszédban, az energetikai válság épp csak felsejlett, és az infláció is csak fogait mutogatta. Túl voltunk a koronavírus-járvány nehezén, hatalmas pénzeket ígért az EU, úgy tűnt, a román gazdaság is jól teljesít, tehát – gondolhatták – nem lesz más dolguk, mint elkölteni az euró- és lejmilliárdokat. Amikor azonban beütött a krach, elkezdődött és azóta is tart a kapkodás. Egyik kezükkel adnak, a másikkal elveszik, úgy tesznek, mintha fejlesztenének, de közben hosszú időre elvágják a fellendülés lehetőségét. Mindenkin nem tudnak segíteni, így maradt a jól bevált recept: gyámolítják legalább a Dragnea-korszakban elkényeztetett, azóta még nagyobbra duzzasztott állami apparátust. Dobnak egy kis pénzt a tanároknak is – igaz, hogy erre törvény kötelezi őket, sőt, kötelezné jóval többre is! –, de szépen megemelik a polgármesterek, megyeitanács-elnökök és helyetteseik eddig sem kis bérét, s duzzasztják a minisztériumokban, állami hivatalokban dolgozók havi juttatását, pótlékait, hisz ezek az ő embereik, akiknek a párt köszönheti népszerűségét, illetve akik többnyire a párt jóvoltából kerültek tisztségbe. Dicsekednek a különböző segélyekkel, egyszeri juttatásokkal, de valahogy a lényegi lépések, amelyek a vállalkozások, cégek és az ott dolgozók túlélését segítenék, mindegyre elmaradnak. Nagy beruházásokról szólnak a regék, de mintha sehol semmi nem épülne, készülne, tervek vannak csupán, a pénz rájuk egyelőre ígéret csupán. S ki tudja, lesz-e egyáltalán, hisz már most kölcsönökből fedezzük a nyugdíjakat, fizetéseket, napról napra nő az államadósság és a költségvetési hiány.

Szerencsére azonban Klaus Iohannis államfő elégedett, ő tákolta össze ezt a kabinetet, s szerinte a lehetőségekhez képest legjobban végzik a dolgukat. Meg is rótta az őket bíráló szakembereket: ha ilyen okosak, szólhattak volna előre, hogy válság jön, akkor felkészülhettek volna. Úgy tesz, mintha nem látná, ég a ház és „tehetséges” tűzoltói ugyan látszólag a lángokkal küzdenek, de valójában csak egy-egy pohár vizet loccsantanak a tűzre, miközben saját pecsenyéjüket sütögetik.