A tavasz egyik legszebb, de egyre ritkább virága a kökörcsin. Nevezik magyar kökörcsinnek, fekete kökörcsinnek, kakasharangnak, varjúkikericsnek is. Nem véletlen a sokféle népi elnevezés, krónikáink kügülcsin néven említik egyik legrégebbi virágunkat. A kökörcsin szó az ótörök „kök” kifejezésből ered – magyarul kéket jelent, utal a virág színére.
Védett növény
Kevesen ismerik, habár élőhelyei, ahol nagy számban fordul elő, szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak. Azt is kevesen tudják, hogy Sepsiszentgyörgy közelében van egy telep, ahol több mint ezer szál kökörcsin virágzik tavaszonként. Április elején volt alkalmunk meglátogatni a megyeközponthoz közeli domboldalt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett karának környezettudomány-szakos hallgatóinak egy csoportjával, tanáraikkal és „idegenvezetőnkkel”, Csákány László erdészeti-környezetvédelmi szakemberrel együtt. A kökörcsin védett növény, mégis megtörténhetett, hogy egy gazda – a mezőgazdasági területe növelése céljából – felszántott egy kökörcsines területet. Környezetbarátok, egyetemi hallgatók mentették a menthetőt, a kiszántott töveket összegyűjtötték, s a fajnak kedvező körülményeket adó helyre ültették el.
Két helyszínt választottak a megmentett, mintegy ötven szálnyi virág újraültetéséhez. Az egyik nem vált be – öt évvel a telepítés után is csak négy-öt növény virágzik –, de a megyeszékhelyhez közeli rész jónak bizonyult, ott ma már több mint ezer tő kökörcsin él, és szaporodik természetes módon – vázolta terepszemlénk alkalmával a 2017-ben kezdődött történetet Csákány László.
„Szegény gazdagok vagyunk. Annyira szegények, hogy nem vagyunk képesek észrevenni az értékeinket, elmegyünk mellettük, letapossuk őket. Így mennek veszendőbe értékeink” – vélekedett a szakember.
Ezer éve él a magyar nyelvben a kökörcsin – habár nem biztos, hogy mai formájában jelent meg akkor. Olyan növényről beszélünk, amely régóta a kultúránk, környezetünk része, de egyre fogyóban van, egyre kevesebbet találunk belőle. Védett növény, különböző listákon szerepel. A Natura 2000 rendszerben jelölő növényként van meghatározva – élőhelye emiatt védett kell legyen. „Sajnos azt látom, kommunikáció-hiány van az intézmények között. A mostani telepítési helyen évtizedekkel ezelőtt már létezett a kökörcsin. Nem messze még található két folt, ami sztyeppejelleggel bír, nemrég még ott is volt kökörcsin, de az erdőgazdálkodásnak köszönhetően mára eltűnt” – magyarázta a szakember a kökörcsin helyzetét, hozzáfűzve: a meglátogatott telep nem védett területen található, mégis jelentős szaporulatot mutat. Hogy a folyamat ne törjön meg, amíg nem tudnak teljes védelmet biztosítani a növényeknek, a helyszínt nem is nagyon népszerűsítik. A kökörcsin a sztyeppejellegű, köves, vékony termőrétegű, szikes gyepeket kedveli, ha sokan járnak erre, valószínűleg letaposódik a termőréteg, ami a növények kárára lesz – tudtuk meg a látogatáson. „Nem kisajátítani akarjuk, de aki kijön megnézni, az olyan ember legyen, aki tudatos abban, hogy a lehető legkevesebbet szabad ártani a természetnek” – mondta.
A terepmunka fontosságáról
A kökörcsintelepet szemügyre vevő, a környezettudomány-szakon első-, másod- és harmadévesek alkotta egyetemista csoporttal tartott dr. Sikó-Barabási Sándor is. A környezettudományokat hallgatók terepmunkájáról, kutatásáról beszélgettünk a természet iránt elkötelezett szakemberrel – azért is, hogy minél több líceumi tanuló, végzős érdeklődését keltsük fel a környezettudományok iránt. Kinek ne lenne kecsegtető, ha tanulmányai egy részét terepen, „a természet ölében” folytathatja?
– Mennyire fontos az egyetemi képzés keretében a terepmunka?
– Mindenféleképpen fontos. Van egy sor olyan tantárgy – azokról beszélek, melyeket tanítok: növénytan, talajtan, környezeti veszélyhelyzetek –, amelyek oktatását a gyakorlatba is be kell vinni. Az is igaz, hogy az egyetemi előadások során nagyon sok példát hozok fel saját vagy ismerőseim, kollégáim tapasztalatából. Azt figyeltem meg, hogy évekre visszamenőleg a diákok a példák, a gyakorlat alatt szerzett ismeretek alapján sokkal könnyebben felelevenítik a tételek tudnivalóit. Van amihez kötni az elméleti tudást, ilyen szempontból is nagyon fontos a terepgyakorlat.
– Ezek alapján úgy gondolom, kutatási projektekben is részt vesznek a környezettudományok hallgatói...
– Több projektünk is van. Ilyen például fákat károsító rovarok tanulmányozása. Milyen arányban vannak jelen? Milyen károkat okoznak? Ezt mérjük fel. Egy másik projekt a medvék viselkedésével kapcsolatos. A szerzett ismereteket a köztudatban lévőtől eltérő megvilágításban próbáljuk majd bemutatni, ahol nem a medve veszélyességén van a hangsúly, hanem azon, hogy hol csúszott el az ember megközelítése. Ha óvatosan, tisztelettel közelítjük a medvét, akkor elkerülhető a konfliktus. Van egy farkasos kutatásunk is, ez több területen zajlik. Próbálunk az állományban összehasonlítást végezni táplálkozási, parazitológiai téren. Megyénkben nem beszélhetünk nagy falkákról, van, ahol egy példány, máshol kettő-három járja a terepet. Már egy éve zajlik ez a munka, szépen gyűlnek az eredmények is.
