László Zsuzsa
Az a rejtélyes, a sokat vitatott, a mindenki által ismert, emlegetett. A képzőművészetben kevésbé járatosaknak is van némi fogalmuk erről a hölgyről, a mosolyáról. Mert Mona Lisa a képzőművészet verhetetlen „világsztárja”. Nem véletlenül került üveg mögé, védik, óvják, megközelíteni sem lehet. A minap ez mégis sikerült egy újabb „merénylőnek”, ha csak rövid időre is.
Egy fiatal férfi, magát kerekesszékes öregasszonynak álcázva elébe pattant, és bemázolta tortával. Mármint a festményt védelmező üveget. (A Mona Lisa torta nem innen kapta a nevét, az régebbi keletű.) A titokzatos mosolyú, tekintetű hölgy ebből mit se értve, zavartalanul tovább mosolygott, miközben a tortás úriembert a biztonságiak kivezették.
Valamit nagyon tud a fent említett hölgy, persze ne felejtsük el, hogy azért Leonardo da Vinci is ott van a történetében... Egy szó, mint száz, a mi Mona Lisánk folyton magára vonja a figyelmet. Nagy kicsikén üldögél egy üveg mögött, kitartó titokzatossággal kémleli a rá kíváncsiakat, és mosolyog évszázadok óta. Fölényes eleganciával. Gyermek- és fiatalkoromban sokat nézegettem én is őt albumokban és, mint sokan mások, nagyobbnak képzeltem. Mármint a festmény méreteit. Mert mondhat bárki bármit, ez a hölgy, bármilyen apró keretben üldögél, de nagyon nagy. Sok fanyalgót hallottam, hogy micsoda csalódást okozott neki élőben találkozni vele.
Nekem is volt szerencsém hozzá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ért már meglepetés az évek során, amikor abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy eredetiben láthattam addig ismertnek vélt alkotásokat. Mert a fantázia, a sok éven át dédelgetett, kialakult kép előítéletekkel, rosszul beidegződött elvárásokkal, a vélt tudás hamis biztonságával jár. De ezeknek a meglepetéseknek is próbáltam megtalálni a magyarázatát, és mindenképp hálás vagyok mindennek, amit ilyen alkalmakkor megtapasztalhattam. Egyvalami azonban százszázalékosan biztos. Mona Lisa életre szóló élmény. Az ember halad feléje termeken át, sodorja az izgatott tömeg. Aztán egyszer csak szemben találja magát valami egészen különleges csodával. És szertefoszlik minden addigi elképzelés, vélt vagy valós tudás. Ott, abban a pillanatban varázslat keríti hatalmába. Ott üldögél egy nő, üveg mögött, kicsi keretben, mosolyog, titokzatosan nézi, ahogyan bámulod, majd búcsút veszel tőle. Milyen régóta csinálja, és még nem fáradt bele…
Kívánom mindenkinek, hogy legyen része ilyen varázslatokban, én is szívesen állok bármikor elébük. És „világsztár” hölgyünk tiszteletére – bár nem vagyok nagy tortakészítő – ki fogom próbálni a Mona Lisa tortát. Megérdemli, mindent túlél.
