Farkas Réka
Régóta tudjuk, hogy Klaus Iohannis államfő a titkosszolgálatok embere, számos döntése, sok megnyilvánulása igazolta e tényt, most azonban, keddi nyilatkozatával maga is nyíltan felvállalta ezt. Nem azért aggódik, mert a nemzetbiztonsági törvénycsomagot a titkosszolgálatok dolgozták ki, és általa az egykori Securitatéra emlékeztető hatalommal ruháznák fel önmagukat, hanem azért, mert valaki kiszivárogtatta a tervezetet, és mindez a közvélemény számra is nyilvánvalóvá vált. A nagy liberális és demokrata elnökünk tulajdonképpen nyíltan bírálta a sajtó- és szólásszabadságot, és kiállt azok mellett, akik vagy zsarolással, vagy hatalma erősítésének ígéretével tartják markukban.
A kommunista korszak Securitatéjából átvedlett romániai titkosszolgálatok eddig is kegyeltjei voltak a hatalomnak, sőt, számos jel mutatja, hogy nemcsak gazdasági erejük, de politikai befolyásuk is jóval jelentősebb annál, amit sejtet a felszín. Markukban tartották és tartják az ország vezetőit, aki pedig nem hódolt be akaratuknak, az megbukott. Emlékezhetünk Emil Constantinescu államfő rövid és dicstelen pályafutására, akinek sikertelenségét azzal magyarázzák, hogy nem kötötte meg a szükséges alkukat a titkosszolgálatokkal, de láthattuk azt is, hogy Traian Băsescu szekus múltja is csak mandátuma lejárta után nyert bizonyosságot. Iohannis megválasztása óta igyekszik a szervek kedvére tenni, évről évre mind több pénzt harcolt ki számukra a költségvetésből, nem győzi munkájuk fontosságát hangsúlyozni, egyértelműen úgy viselkedett, mintha nem főnökük, de alázatos szolgájuk lenne. Most is hozzájárult ahhoz, hogy kidolgozzanak egy számukra igencsak kedvező törvénycsomagot, zavarni is csak az zavarja, hogy ez időnap előtt nyilvánosságra került.
De mi is áll ama tíz jogszabályt tartalmazó nemzetbiztonsági törvénycsomagban? Egyebek mellett kötelezővé teszi, hogy a hatóságok, a közintézmények, illetve a természetes és a jogi személyek kérésre támogassák a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) feladatai teljesítésében, és kötelesek titokban is tartani ezt (a jelenlegi törvény csak a hatóságokat kötelezi erre), de biztosítja a titkos ügynökök példátlan védelmét az igazságszolgáltatással szemben, az új előírások szerint ezeknél csak az államfő és az adott intézmény vezetőjének jóváhagyásával végezhetnek házkutatást a vádhatóságok. Kivonnák a szolgálatokat a parlament eddig is csekély ellenőrzése alól, többé nem lenne köteles például a SRI vezetője beszámolni tevékenységükről, és míg a szolgálat vezetőjét eddig a parlament válthatta le, ezt többé nem teheti meg, csak az államfő. A rendelkezésükre álló pénzt is úgy költik el, ahogy jónak látják, arról csak a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak kell beszámolniuk. A SRI kizárólagos illetékességet kap továbbá a lehallgatások terén, az országos lehallgatási központ is a titkosszolgálat keretében működne. Kényes pontja a tervezetnek az is, hogy szinte minden területet a nemzetbiztonságot fenyegető veszélyek kategóriájába sorol, így felhatalmazza a SRI-t arra, hogy szinte bármilyen ürüggyel majdnem bárkit lehallgasson és megfigyeljen. Ismerős mindez, nem?
A politikusok egyelőre hallgatnak, a tervezet parlamenti vitáját ígérik ők is, ahogy Iohannis is. Kérdés azonban, hogy meg tudják-e, meg akarják-e akadályozni a Securitate újjászületését.
