Hiába mutogatnak a hivatalosságok nyugat felé, hogy ott sem olcsóbb az üzemanyag, sovány vigasz. Már csak azért is, mert nálunkfelé nem ugyanakkorák a bérek, sokkal kisebb a vásárlóerő, a majd kéteurós benzin, gázolaj mást jelent egy német, francia, olasz polgárnak, mint a románnak. És ők is dühösek, megfizethetetlennek tartják.

Ugyanakkor mi azt is láthatjuk, hogy az állam mértéktelen hasznot húz ebből az emelkedésből, legfrissebb számítások szerint 3,6 lejt nyer minden eladott liter üzemanyag után, és egyetlen baniról sem hajlandó lemondani, átmenetileg sem. Kell a pénz, magyarázzák, hogy segítsenek a lakosságon. De hogyan? Pár év után összedőlő hidak építésével, soha el nem készülő autópályákkal? Vagy éppen a gázhálózat bővítésével, mely mire kiépül, nem lesz épeszű ember, aki rácsatlakozna az elképesztő gázárak miatt? Naponta jelentenek be hasonló fejlesztési terveket, melyekből csak éppen a logika és a vízió hiányzik.

Nem kell csodálkozni az egészségügyben és a szociális ágazatban dolgozók utcára vonulásán sem. A 2017-es egységes bértörvény maradéktalan alkalmazását követelik, melyet pénzhiányra hivatkozva újra és újra elhalasztott az éppen soros kormány. Oka van elégedetlenségüknek és türelmetlenségüknek, hisz miközben nap mint nap hallhatjuk az üres államkassza miatti siránkozást, a parlament sunyin és titokban megszavazta saját és a kormány tagjainak fizetésemelését. Ezer-kétezer lejjel többet kaphatnak július elsejétől. Szükségük van a pénzre, hisz, ugye, minden egyre drágább...

Közben a kormánykoalícióban az adóreformról zajlik a vita. A szociáldemokraták a nagy jövedelmek jelentősebb megadózását követelik, különböző kedvezményeket ígérnek, a liberálisok ragaszkodnak az egykulcsos adóhoz, az RMDSZ pedig hol ide, hol oda csapódik. Ötletek szivárognak ki, mintha a lakosság tűrőképességét tesztelnék. De naivak lennénk, ha azt hinnénk, hogy mindez arról szól, hogy esetleg több pénz maradjon a becsületesen dolgozók zsebében, hisz egyértelmű: az alapvető cél az államkassza feltöltése lenne, onnan többet kicsikarni, ahonnan eddig is jött valami. Nem foglalkoznak az adócsalókkal, a tetemes kinnlevőségek behajtásával, az ugyanis érzékeny érdekeket sértene. Csoda hát a bizalmatlanság?

Egyetlenegy dologban következetesek az ország vezetői: legyen szó bármilyen gondról, bajról, azért Putyin és az általa kirobbantott háború a hibás. Ezt válaszolja minden kérdésre Klaus Iohannis államfő, és újabban ez az egyetlen felelete a miniszterelnöknek, a különböző tárcák és pártok vezetőinek. Elhitetnék velünk, hogy ők semmiről sem tehetnek, így a megoldásért sem ők a felelősek. Olybá tűnik, legalább magukat bebiztosították, teszik a semmit, immár jól megemelt havi fizetésért.