Az Árkosi Kulturális Központ sepsiszentgyörgyi székhelyén tartott kiállításmegnyitón és könyvbemutatón elhangzottak legfontosabb mondatának tekinthető a jelenlegi karnagy, Szilágyi Zsolt Herbert megállapítása, miszerint amit édesapja, Szilágyi Zsolt hagyott rájuk, azt érdemes folytatni. Ennek azért van súlya, mert amint a Szebeni-Szabó Róbert grafikai kivitelezésében készült kiállítás anyaga, valamint a Csinta Samu és Ferencz Csaba szerkesztésében megjelentetett, Az emberi hang fél évszázada című könyv dokumentumértékű írásai (többségében a szerkesztők tollából) igazolják, amit Szilágyi Zsolt 1972-től 2012-es, egészségromlása miatti kényszerű visszavonulásáig teremtett, az meghatározó volt a kórus életében. Szebeni Zsuzsanna, a Liszt Intézet sepsiszentgyörgyi egységének vezetője mint a kiállítás fő támogatója azt mondta, a Vox Humana kórusnagyhatalom, de Sepsiszentgyörgyöt is ide sorolta, mert a lakossághoz viszonyított arányok tekintetében a háromszéki megyeközpont jóval meghaladja az európai átlagot.

Szilagyi Charlotte dokumentációs kutakodása nélkül nem születhetett volna meg a kórus (nagyon vázlatos) krónikája, és a kiállítástérben vetített három visszapillantó film egyikének rendezőjeként-szövegírójaként is nagyon sokban hozzájárult az évfordulós ünnep maradandó anyagainak elkészítéséhez, Langer Csaba kórustag a fotókat válogatta és a műszaki teendőket végezte, A Vox Humana eddigi három korszakának szentelt pannókon nyomon követhető az 1972–1989 közötti időszak, a szabadulásnak számító 1989 utáni korszak a 2012-es karvezetőváltásig, majd az azóta eltelt tíz esztendő.
 

Az emberi hang fél évszázada

Amit ma elvégzünk, az holnap történelem – emlékezett vissza Ferencz Csaba Szilágyi Zsolt szavaira, amikor 1996-ban jelentkezett a Vox Humana kamarakórusba. Az elegáns kivitelezésű kiállítás és könyv ezt igazolja, utóbbi különösen, mert a kórus életén, hazai fellépésein és európai turnéin keresztül az adott kor kultúrtörténeti vonatkozásait is megismerhetjük.

Az 1972-ben alapított pedagóguskórus indulásától az első fellépésig alig telt el egy év, a siker máris az énekkar mellé szegődött, de a következő évtizedekben csak nagyon sok munkával, kitartással maradhatott az élvonalban az 1976 óta Vox Humana néven működő, sok hazai és nemzetközi díjat nyert kamarakórus. Erről tanúskodnak az egykori és jelenlegi tagok visszaemlékezései, a hazai magyar sajtóban megjelent újságcikkek, turnébeszámolók, amelyeket Csinta Samu és Ferencz Csaba – több írás esetében szerzőként is – szerkesztett egy kötetbe. Az emberi hang fél évszázada című, a kórus ötven esztendejének örömeit, nehézségeit felelevenítő, kivitelezésében igen elegáns képes krónika egy kicsit kórtörténeti dokumentum is, mivel a tiltások időszakából is ízelítőt nyújt, amikor a megszorítások ellenére a Vox Humana Kovászna megye kultúrnagykövetének számított, és az 1989 utáni szabadabb élettérben is bizonyítja, hogy Háromszék, Erdély legkiválóbb kórusai között is az egyik legkiválóbb.

A Háromszék Vármegye Kiadónál megjelent, a T3 Kiadó nyomdájában készült kiadványban Csinta Samu indít egy rendhagyó kórustörténettel, amelyben az egykori és jelenlegi tagok emlékeiből áll össze a kép: mit jelentett a kórustagok számára ez a közösség, és milyen hangsúllyal bírt a város kultúréletében a Vox Humana. Ezt követi a Szilágyi Zsolt alapító és 2012-ig a kórust vezető karnagy interjúban és Pro Urbe díjas (2016) méltatásban megjelenő portréja, és a karnagyváltás okán a Szilágyi Zsolt Herberttel készített beszélgetés. Az ötven év lenyomatai elnevezésű fejezetben a Megyei Tükör, az Előre, A Hét, a Romániai Magyar Szó, a Dolgozó Nő, a Művelődés, a Vörös Zászló, a Háromszék, a veszprémi Napló, a magyarországi Itt-Hon, az Erdélyi Napló, a Székely Hímondó, a Székelyföld hasábjain megjelent újságcikkekből áll össze egy külső szemmel látott kórustörténet, amelyekből megtudjuk, hol járt, milyen díjakkal tért haza a Vox Humana a versenyekről, fesztiválokról.

A kórusban huszonhat éve éneklő Ferencz Csaba, lapunk munkatársa tizenkét külföldi turné élményeit megosztó beszámolói olvashatóak a következő száz oldalon, a Háromszékben megjelent riportok elvezetnek Hollandiától Olaszországig, Norvégiától Macedóniáig, Litvániáig és a kórussal együtt kalandozhatunk az említett tájak kultúrörökségei között, mert a Vox Humana kiszállásai nem csak a versenyekről, fesztiválokról szóltak, a lehetőségek szerint az adott ország, térség történelmi, kulturális, építészeti jellegzetességeivel is ismerkedtek. Erről szól a krónika fotóinak egy része is, de a fényképek leginkább a fellépéseket örökítik meg, amelyek az egykori és jelenlegi kórustagok névsorával együtt a Vox Humana ötven esztendejének hiteles lenyomatai.
 

Kopjafa pápai áldással

Csinta Samu és Ferencz Csaba egyfajta visszapillantó időutazása sok jelenlévőben idézett fel emlékeket, a Vox Humana két műből álló minikoncertje is az ünnepre hangolta a közönséget, aminek maradandó emléket is állítottak a református vártemplom kertjében. A Balázs Antal által faragott kopjafa réztábláján a kórus sok éves külföldi eltiltását előidéző pápai szöveg olvasható: „Tanítsátok Isten népét szépen és ájtatosan énekelni. Apostoli áldásom reátok.”

A kopjafát megáldotta Dénes Előd, a református vártemplom lelkésze.