Lógott az eső lába szombat délelőtt, és talán ezért voltak viszonylag kevesen – pár tucatnyian – kíváncsiak a megnyitóra, délutánra azonban határozottan jóra fordult az idő, nyüzsgött a közönség az Óriáspince-tetőn. Szép számmal követték a különböző bemutatókat is, de volt, aki egyszerűen azért ment, hogy kiszellőztesse a fejét, és a pazar kilátást nyújtó eresztevényi dombon töltse el az időt.
A Székely Vágta a Nemzeti Vágta határon túli versenyeinek „legidősebb gyermeke” – jelentette ki nyitóbeszédében Nagy József hagyományőrző huszár őrnagy, az immár 11. kiadásához érkezett Nemzeti Vágta főkapitánya, aki szerint a lovas ünnep ereje a résztvevőkben rejlik, akik megmutatják, hogy a magyarok és a lovaik több mint ezer éve elválaszthatatlanok. A budapesti versenynek, amelynek jelszava Becsülettel és bátorsággal, idén három kamasz példaképet választottak, három 15 éves fiút, akik 1848–49-ben a honvéd sereg tagjai voltak és küzdöttek a magyar szabadságért. Tóth Imre András a Lehel-huszárok századtrombitása volt, Simig Rezső alighanem a szabadságharc legfiatalabb tisztje, aki ágyúival képes volt a császári rohamok megállítására, míg Koroknay Dániel a tavaszi hadjáratban főágyúsi rangig vitte, és a harctéren szerzett fertőző betegségben hunyt el – sorolta Nagy József, és azt is elmondta: a 11. Székely Vágta az 1848-as szabadságharc legfiatalabb tábornoka, a 200 éve Gidófalván született Czetz János előtt tiszteleg, aki mindössze 26 éves volt, amikor tábornoki rangot szerzett, maga Bem József is ódákat zengett róla. A Vágta főkapitánya végül a népek szabadságát ismét központi kérdésnek nevezte, és leszögezte: „sok harcot, sok háborút megélve mondhatjuk, hogy a béke egyetlen záloga nem a fegyver, hanem a népek kölcsönös tisztelete egymás iránt.”
Ugyancsak a rendezvény békés, a hagyományokat őrző és tovább örökítő jellegéről beszélt Vargha Fruzsina sepsiszentgyörgyi alpolgármester is, Tamás Sándor megyeitanács-elnök pedig a székelyföldi, erdélyi lovas kultúra méltatása mellett azt is hangsúlyozta, hogy szülőföldünket belül, a lelkünkben hordjuk, azt tőlünk elvenni nem lehet. A megnyitó amúgy nem csak köszöntőkből állt: a Székely Virtus és a Kézdiszéki Huszár Hagyományőrző Egyesületek lovas huszárainak felvonulásával és egy óriás székely zászló felvonásával kezdődött, és a versenyzők, illetve csapataik tiszteletkörével és fogadalomtételével végződött; a zenei aláfestést fúvószenekar szolgáltatta. Az egyik legünnepélyesebb mozzanat az volt, amikor a tavalyi Székely Vágta győztese, a farkaslaki Tamás Csaba átadta az 1845-ös mintázatú lovastiszti vándorszablyát, amelyet 2014-től a Székely Vágta nyertese vihet haza egy évre.
Ezek után látványosabb műsorszámok következtek, amelyek nagyobb közönséget is vonzottak. A rajt előtti órákban bemutatót tartott a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola, Pászka Lehel lovasíjász, az Erdélyi Lovas Kaszkadőrök és a Kassai Lovasíjász Iskola, a huszárok pedig ügyességi versenyt szerveztek. Ezek után már másféle szórakozások körítették a vágtát: szombaton filmbemutató és a Szent Lászlónak szentelt népi rockopera, vasárnap Góbé olimpia, táncelőadás és koncert.
A kirakodóvásár kínálata is eltért a szokásostól: ahogy egy ilyen alkalomhoz illik is, sokféle lóhoz, lovagláshoz kötött árut kínáltak a sátrakban, a cifra ostortól a hűtőmágnesig. A gyermekfoglalkoztató sátorban is volt olyan asztal, ahol lovakat vágtak, festettek vagy ostort fontak, a szomszédban pedig az Incitato lovas művésztábor kiállítása kínált másféle rálátást a lovak és emberek kapcsolatára. Enni-inni sokfélét és sokfelé lehetett, de ez egy család számára elég sokba is került, például három miccsért, egy kis mustárért és egy szelet kenyérért 22 lejt kértek a lacikonyhások. (A Székely Vágta vasárnapi versenyszámairól lapunk sportrovatában a 12. oldalon olvashatnak)
