Később Sepsiszentgyörgy város és Kovászna megye zászlói ellen léptek fel a magukat hazafiaknak tartó fajvédők, majd a brassói táblabíróság a sepsiszentgyörgyi városzászló után a megyezászló használatát érvénytelenítette. Azokat tavaly szeptemberben kormányhatározattal hivatalosították, miközben a miniszterelnök Florin Cîțu saját pártelnökké emelésével foglalkozott, és nem vette észre a magyarok ármánykodását. 

De a hazafiak éberek, és ami késett, nem múlott. A(z) (i)gazságszolgáltatás malmai, ha lassan is, de őröltek, és így sikerült alapfokú ítéletet hozni a zászlók használata ellen. 

Amikor 1992-ben a parlament elfogadta Románia címerét, akkor sem voltak a honatyák elég figyelmesek, hisz az sem jó, főleg az Erdélyt jelképező rész miatt. Már rég változtatni kellett volna rajta. Sajnos úgy néz ki, hogy a parlament tagjai nem tudták, hogy a jóváhagyott címer az első világháború utánihoz hasonlít, amelyet egy Keöpeczi Sebestyén József nevű egyén tervezett 1921-ben, aki irredenta elemeket rajzolt bele. Később a kolozsvári történész, Ioan Silviu Nistor fényt derített arra, hogy a Románia címerében megjelenő Erdély címere a három kiváltságos nemzetet: a magyart, a szászt, valamint a székelyt képviseli, és szembetűnően hasonlít Báthory Zsigmond 1595-ös pecsétjéhez. „Így a jelenlegi címer, különösen, ami Erdélyt illeti, azoknak a tévedéseknek következménye, amelyek megismétlődtek, (…) elfogadván hibrid, a nemzeti aspirációval össze nem egyeztethető, szimbólumokat” – jelzi Nistor. Szerinte a címerből nem hiányozhatnak a több mint kétezer éves múltra való utalások. Valóban felesleges a hét bástya, ami a szászokat jelképezi, hisz ők már alig élnek tájainkon, helyettük például hét hegycsúcs lehetne, és sajnos teljes mértékben hiányoznak a dák és római jelképek is, amelyeknek pedig ott kellene lenniük Erdély és Románia címerében – állítja a történész. (Dák nő kezében sarlóval, római harcos stb.)

Arról nem szólt, hogy nem ártana, ha lennének emlékjelei a rómaiak visszavonulása és a magyarok bejövetele előtti időknek is a címerben, amelyek például hunokra, úzokra, gepidákra, avarokra és besenyőkre utalnának, akiknek itteni jelenlétét szintén jelezni lehetne a címerben. A bolgárok is megérdemelnének egy bolgárkereket, és roma testvéreink is bár egy kereket, de a török uralom emlékét is meg lehetne örökíteni egy minaret rajzával, és a zsidók is kaphattak volna bár egy Dávid-csillagot. 

De ne menjünk olyan messzire az időkben.

Most a fő foglalkozású feljelentő, Dan Tanasă szerencsére észrevette, mire megy ki a játék a székely szimbólumok használatának erőltetésével. Rájött arra, hogy a Putyin-barát magyar miniszterelnök, Orbán Viktor a magyar revizionista offenzíva részeként, az RMDSZ segítségével „elmagyarosítaná” az erdélyi hivatalos jelképeket. Szólt is a mostani miniszterelnöknek, Nicolae Ciucănak, hogy ne fellebbezzen a kormány az alapfokú zászlótiltó ítélet ellen, mert azzal csakis Magyarország revizionista érdekeit szolgálná. 

Erre jó bizonyíték, hogy Varga Judit magyar igazságügyi miniszter múlt csütörtökön azt nyilatkozta, hogy a nemzetnek nincsenek határai, csak az országoknak. Arról is beszélt, hogy 2010-től  a magyar kormány segíti a (külhoni) családokat, fiatalokat és a magyar vállalkozásokat különféle eszközökkel azért, hogy identitásukat ne veszítsék el, hanem erősítsék. 

Mindez ugyebár megbocsáthatatlan, mert így nem valósulhatnak meg az egységes homogén nemzetállamok a Magyarországgal szomszédos országokban, ahol valamilyen furcsa okból kifolyólag továbbra is élnek magyarok. 

A magyar nemzetiségű román állampolgárok viszont okosabbak is lehetnének. Ha megfellebbezik az ítéletet, mondhatják, hogy a zászlóik színei tulajdonképpen az ukrán zászló színei (az arany, az úgyis sárga, a kék meg amúgy is kék), és a velük való szolidaritásként szerepelnek rajta. Kolozsváron március közepén ukrán zászlókkal díszítették a várost – az ott senkit nem zavart.