Lévén szó kiskorúakról, nem nevezhetjük meg azokat a 8–11 év közötti táborozókat, akik ezt a hetet a Sepsiszentgyörgy közelében lévő Benedek-mezőn töltik, de amikor arról kérdezzük, kik ők és honnan érkeztek, legtöbben azt a romatelepet nevezik meg, ahol élnek. A Máltai Szeretetszolgálat Szatmárnémetiben, Bihardiószegen, Pitești környékén, illetve Bukarestben működő egységeinek gyermekcsoportjaiból verbuválódott táborlakók néhány nap alatt többet tudnak a tábori rendről, mint a családjuk szabályairól, legtöbbjüknek korábban fogalmuk sem volt arról, mit jelent egy nap megszokott, a reggeli mosdástól az esti meseolvasásig tartó rendje.
Egy kislány arról panaszkodott, mire hazaérkezik a táborból, szülei már elmennek Németországba; ott, azt mondja, megállnak egy kapuban, és addig nem mennek tovább, amíg nem kapnak tíz eurót. Egy másiknak a szülei már régóta külföldön dolgoznak, a nagymama neveli nyolc unokáját egy nagyon kicsi házikóban. „Cigány gyermek vagyok, az unokatestvéreim is így élnek” – mondta egy kislány. A tábori hangulat ennek ellenére éppen olyan, mint más közösségek esetében, az esti tábortűz mindenki kedvence.
Azokkal a szülőkkel, akik itthon dolgoznak, valamennyire szót lehet érteni, néhány helyen még a saját településüket érintő közmunkába is bekapcsolódnak – tudtuk meg Székely Róbert táborvezetőtől. Bihardiószeg és Szatmárnémeti példáját említette, ahol a zárt roma közösségekben sikeres programokat szervez a gyermekek és a családok számára a Máltai Szeretetszolgálat, az onnan érkező táborozókkal itt is könnyebben boldogulnak. Korábban jelentkeztek csoportok Bukarestből és más helyszínekről, ezért a helyi roma gyermekek táborozását későbbre időzítették, de azok helyébe, akik utólag lemondták, nem sikerült gyorsan másokat beszervezniük, így a tervezettnél jóval kevesebben, csak huszonöten táboroznak ezen a héten, de ezt a szervezők a résztvevők javára próbálják fordítani, kisebb létszámmal több idő jut egyenként mindenkire – mondta Székely Róbert.
Látogatásunk alkalmával Péter Kinga kézműves-foglalkozásra készítette elő a terepet. A sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola pedagógusa tizenkét éve önkéntes a Máltai Szeretetszolgálatnál, nagy tapasztalata van abban, melyik korosztálynak, milyen szociális környezetből érkező gyermeknek mi a legmegfelelőbb. Legyen könnyű és hasznos – ez az idei jelszava. Péter Kinga sikerélményt kíván nyújtani minden táborozónak, készítsenek el egy kis ajándék-, illetve használati tárgyat, vigyék haza, mutassák meg, ez az ő alkotásuk. Befőttesüvegeket vontak be kenderspárgával, díszítették is azokat, gyöngyökből pedig névvel ellátott kulcstartót is készítettek. A cél, hogy minden gyermek hazavihessen egy kis tárgyat, amelyet ő készített, ezáltal sikerélménye legyen.
Önkéntesek nélkül nem működhetne zökkenőmentesen a tábor. Nem elég, ha vannak (szintén önkéntes) programvezetők, a háttérmunka is éppen olyan fontos, mint az órarend szerinti foglalkozások megszervezése. A konyhán négy középiskolás diák tevékenykedik ezen a héten, egyesek közülük többszöri táborozók.
Fazakas Zselyke a hetediket végezte a sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskola Waldorf-tagozatán, egy éve máltás önkéntes, olyan könnyedséggel végzi teendőit, mintha ő lenne a konyhafőnök (talán az is). A málnási Varga Andrea éppen csak a nyolcadikot végezte, három éve csatlakozott a sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálathoz, bízik abban, hogy falujában is elindíthatnak egy ilyen segítő közösséget. Bokor Edina a Református Kollégium diákja, Albert-Nagy Anett a Plugor Sándor Művészeti Líceum tanulója, mindkettőjüket az vonzotta, hogy jó közösségben tevékenykedhetnek és segíthetnek.
A tudósító beszámolója, de a fényképek sem adhatják vissza azt a hangulatot, amely egy olyan táborban észlelhető, ahol a gyermekek többsége egy kicsit bizonytalan, mert nem érti, miért e nagy különbség a mindennapi élete és eme néhány nap történései között. A Máltai Szeretetszolgálatnak köszönhetően a jóban is részük lehet a nélkülözőknek.
