Forog az idő kereke, hihetetlen, de mégis igaz: egyre többen keresnek munkát a mezőgazdaságban. Főképp olyanok, akik az elmúlt években jól megvoltak külföldi gazdaságokban, számításba sem vették az itthoni munkalehetőséget. „Száz lejért nem dolgozom ki a belem” – ezt néhány éve mondta egy „munkavállaló” egy baconi gazdának, s aztán ment „Magyarba” robotolni. Most ugyanaz a személy itthon keres munkát, ugyanannál a gazdánál is kopogott, akinek ajánlatát korábban számba sem vette.
Igen, csökkennek a munkalehetőségek külföldön is. Egyrészt, mert a gazdasági válság ugyanúgy érinti a határon túli farmereket, mint az itthoniakat. A költségek rohamosan nőttek, az árak messze nem követték ezt, aki meg akart maradni az agráriumban, annak meg kellett húznia a nadrágszíjat. Sőt, arra is rá kellett vetemednie, aki jövőt látott, lát a mezőgazdaságban, hogy maga vegye kézbe a traktor kormányát, felkösse az ekét, enni adjon az állatoknak és legfőképpen lemondjon az idegenből jött munkaerőről. Persze, a jó szakikat, mezőgépészmérnököket, a digitalizált mezőgazdasághoz értő szakembereket most is vadásszák, munkájukat jó fizetéssel honorálják. Ugyanez itthon is áll. A mezőgazdaság különböző ágazataihoz értő, ott helytálló szakemberből (aki tud is, nem csak diplomás) hiány van, a szakemberre szükség van, a szakembert megfizetik.
A képzetlen munkaerő az elmúlt években szinte megfizethetetlenné vált. Százötven lej plusz ebéd plusz kávé plusz szivar plusz itóka – hiába a sok plusz, keveseknek kellett a napszámos „csomag”. Most viszont egyre többen látják úgy, hogy ez mégis jó kereset, ezért már megéri felkelni. De az idők változnak, a kerék forog, és az agrárium is látványos átalakuláson ment át, a műszaki fejlődés folyamata állandósult. Többek között azok a farmerek, akik a közelmúltban könyörögve sem kaptak munkaerőt – azokról a gazdákról van szó, akik elkötelezték magukat a mezőgazdaság mellett, és semmilyen okból nem akarták, akarják feladni a gazdaságot –, a gépesítésben látták a megoldást. Géppel kaszálnak, géppel forgatják a rendet, géppel gereblyéznek, egy ember egy nap alatt sok hektáron el tudja végezni ezeket a munkákat. Aztán a kis kockabálák ideje is letűnni látszik, hisz ahhoz is ember kell, hogy a bálát utánfutóra, onnan meg a csűrbe mozgassa. A pityóka, kukorica szedéséről ne is beszéljünk, ott tényleg mindent gépesítettek.
Egyszóval, a szorgos gazdák kivédték a munkaerő hiányának csapását. De itt az újabb csapás: a gazdasági válságot, annak következményeit már sokkal nehezebb lesz kezelni, kivédeni.
