Kétnapos, számtalan programmal megtűzdelt születésnapot ült Vargyason Erdővidék legismertebb együttese, a TransylMania. Az együttes alapítója, Cseresznyés Szilamér úgy véli, az elmúlt két évtizedben az erdélyi közösséget és kultúrát szolgálták, amikor népzenei örökségünket új köntösbe öltöztették vagy a klasszikus magyar verseket megzenésítve juttatták el a széles közönséghez.
Örömzene kicsiknek és nagyoknak
Szombat délben, már az első vendégek megérkezését követően sor került az első jelentős eseményre. A Hazajáró turisztikai magazint vezető Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor több műsort is készített Erdővidékről, közönségtalálkozón sem először vannak jelen: tényleg úgy szólhattak az összegyűltekhez, mint akik hazajárnak. Szó esett a műsorról és műsorszerkezetről, na meg azokról a helyekről, ahol az elmúlt tizenegy évben megfordultak. Térképpel szemléltették, mi mindent bejártak: a történelmi Magyarországnak talán nincs olyan szeglete, ahová ne jutottak volna el. A jó hangulathoz hozzájárult az is, hogy a találkozó végén feltárták: bakiból, vicces, nevetésre késztető filmrészletet is bőven rögzítettek.
Nem vitás, Zilahi Csaba rádiós újságíró Erdélyi magyaRock 1970–2010 című kötete bemutatójának is helye volt az eseményen! Mint mondotta, Erdővidék legjelentősebb együttese meghívásának szívesen tett eleget. A kötet megszületéséről pedig úgy nyilatkozott: harminc év rádiós és újságírói munkájának kötetbe rendezését közfeladatnak érezte. Mert míg Magyarországon már a nyolcvanas években számba vették, ki is a rockzenész, addig felénk ezt a munkát nem vállalta senki, pedig lenne ám, van mit felmutatnunk. A kötet erdővidéki zenészekről is szól. A TransylMania mellett helyet kapott benne a baróti Hoppá-hoppá, valamint annak utódja, a Kráter, a Dugó és a Haverock is.
A színpadra először a kora délután gyermektáncházat tartó István Ildikó és a Folker együttes lépett fel, akiket a négy helybéli fiatal követett. Előbbieket nem kell bemutatni, utóbbiak felkészítőjéről, az unitárius egyház kántoráról, Varga Rékáról viszont feltétlen meg kell említeni, az ő munkájának köszönhetően számos vargyasi gyermek fedezte fel, milyen szép is a zene világa.
Sikeres volt a TransylMania tagjai által a Bánffyhunyad melletti Magyarbikalon tartott zenetáborban pallérozott gyermekekből álló zenekar fellépése, akiket református lelkipásztoruk, mindenki Szabó Misije kísért el. Repertoárjukban az ifjúsági vallásos dalok mellett természetesen TransylMania-dalok is szerepeltek. A Regélő Fehér Táltos Dobcsapat különös hangulatot teremtett, amint honfoglaló magyarok öltözetében, fejdíszekkel és ősi hangszereikkel színpadra léptek. Ők vasárnap délelőtt a kastély parkjában Máthé Kincső rádiós kérdéseire válaszolva vallottak arról, miként is találkoztak a nem mindennapi zenével és az miként épült be életükbe.
Jó buli alakult ki a régi és mostani TransylMania-tagok közös fellépésén. A mostani tagok adták az alapot, ami kiváló terepet biztosított, hogy a régiek – Kátai Jocó (dobok), Bogyor Attila (gitár), Gáspár Csaba (hegedű), Ségercz Ferenc (furulya), Szélyes-Babos Manyika (ének, vokál) – tudásuk legjavát mutassák meg. Az estet az egyre színesebb repertoárral bíró és a színpadon is magabiztosabbá váló baróti Bujka énekegyüttes fellépése zárta.
Kísérje áldás munkájukat
Vasárnap 10 órától a Makovecz Imre tervezte vargyasi református templomban Tordai Árpád baróti református lelkész tartott istentiszteletet, és az imában azokra kért áldást, akik a magyar kultúra éltetése érdekében tesznek. A TransylMania együttest is a kultúraterjesztők közé sorolta, s kívánta, legyen erejük és kitartásuk a két évtizede elkezdett munkát folytatni.
A templomozás után a kastélyban folytatódott a program, ahol Könczey Elemér karikaturista Dackorszak című kiállítását Benkő Levente újságíró ajánlotta a Daniel-kastély legnagyobb termét megtöltő közönségnek. Felidézte, miként ismerkedtek meg annak idején a Krónika napilapnál, és szóba került közös kötetük is. Remélhetőleg csak viccnek szánták, hogy a Manók, emberek, fehérnépek című kötetük úgy fog folytatódni, hogy Könczey írja és Benkő rajzolja!
Sütő István vargyasi bútorfestő Bútorfestés és fafaragás régen és ma című vetített képes előadásában nem „szakmázott”, hanem családja több évszázados történetéről és mestersége érdekes színfoltjairól beszélt. Arról szólt, a családban miként osztódtak meg a feladatok – ki használja szívesebben az ecsetet és ki a vésőt –, milyen tárgyi és képi emlékeket sikerült megőrizniük és fellelniük, milyen jelentősége, illetve szimbolikája van egy-egy tárgynak (üzenni tudnak a székek, és a sulykolót el lehet hajítani!), s mit kérnek megrendelőik.
Makkai-Ilkei Ildikó vargyasi származású, Bencéden szolgáló unitárius lelkész Hogy visszatérjek, őrizzék halovány emlékemet – Levelek az I. világháborúból című előadása a valószínűleg II. piavei csatában eltűnt Ilkei Ferencről szólt. És természetesen a fennmaradt 453 levél szól a családról, a szeretetről, a várakozásról, a frontokon megértekről, a hazatérés reményéről, Vargyasról, kortársairól és nemzetünkről is.
A délutáni órákban ismét a magyarbikali és vargyasi gyermekeké volt a színpad, a Daniel-kastély kiváló alkalmat biztosított a találkozásra, a közös evés-ivásra, majd este a Transylmania és a Kormorán együttes lépett fel. Mondani sem kell, mindkét koncertező csapat megmozgatta az időközben igencsak felduzzadt közönséget. Hosszan szólt megannyi közismert dal, megannyi igazi sláger. Táncra kelt kicsi és nagy, az úri közönség színe-java! A legnagyobb taps természetesen az ünnepelteknek szólt, a Cseresznyés „Csönye” Szilamér (basszusgitár), Tókos Imre (gitár), Gáspár Álmos (hegedű), Cseresznyés „Ceci” Emília (ének vokál), Pakot „Paki” István (ének vokál), Melkuhn Róbert (furulya), Karácsony Zsolt (dobok), Sárosi Péter (billentyű), Sárosi Nóra (ének, vokál) alkotta TransylMania kapta. Nyilvánvaló üzenet volt ez, kell a folytatás, kellenek a fellépések, s öt év múlva kell a huszonötödik születésnap is.
Húsz év után is van tovább!
Cseresznyés Szilamér úgy nyilatkozott, 2002-ben nem hitte volna, hogy húsz év után is a TransylManiáról beszélünk még. Hogy ez így lett, leginkább annak a közönségnek köszönhető, amely az elején melléjük szegődött, és folyamatosan bátorította őket. És természetesen nagyban hozzájárult az is, hogy a Kormorán felkarolta őket és atyai barátaikká válva utat mutattak számukra.
A siker gyorsan jött, a visszajelzések kedvezőek voltak, a szülőföld közönsége azt sugallta, magukénak tekintik a műfajt, szeretik a népzenéből ihletődő, de rockosabb hangvételű dallamokat. Ez önbizalmat adott számukra, és arra serkentette őket, hogy folytassák. Húsz év alatt négy albumot – Legyen úgy, mint régen volt (2004), El ne add az ősi házat (2006), Mert tudnom kell (2008), Tizenkettő (2014) – adtak ki. Ezt kicsit keveselli, de fontosnak tarja, hogy a kiadottak vállalhatóak, szerethetőek.
