Ha feltesszük egy magyar embernek a kérdést, hogy ki a szép, bizonyára válaszképpen beugrik neki az a nagyon közkedvelt népdalunk, melynek kezdő sora így hangzik: „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék, akinek a szeme fekete.”
Ebből már nagyjából ki is derül, hogy szépségideál mindig is létezett. Volt, amikor a molett nők hódították el a férfiak szívét, más korokban azonban a karcsú, sovány, törékeny testalkat volt népszerű. Volt, hogy a nők púderrel fehérítették bőrüket és tették azt porcelánszerűvé, manapság azonban a szép napbarnított, kreol bőr a divatosabb. És amint a népdalunk is mondja, volt idő, amikor azt tartották szépnek, akinek a szeme kék. De sajnos a népdal így folytatódik: „Lám, az enyém, lám, az enyém sötétkék, mégse vagyok a babámnak elég szép…” Hogy is van ez? Lehetsz szép fizikailag, de mégsem elég? Sminkelhetsz, sportolhatsz, követheted a divatot, de mégsem érsz el vele semmit?
Sajnos, nagyon sok fiatal lány, de fiú is rokkan bele a nyomasztó érzésbe, hogy ő nem elég szép. Hogy a tükör nem azt mutatja, amit látni szeretne. Hogy a szem nem elég kék, a bőr nem elég barna, a haj nem elég dús, a fenék nem elég feszes, a váll nem elég széles.
Persze hogy nem, hiszen Isten nem sablon alapján teremtett bennünket. Nem vagyunk egyformák, de épp ettől vagyunk mindannyian felismerhetőek, különlegesek, értékesek.
És most tegyük fel ismét a kérdést: ki hát a szép? Ismét dalszöveggel válaszolok. Igaz, ez nem népdal, hanem egy sokkal fiatalabb énekszámról van szó. A Bagossy Brothers Company együttes daláról, melynek címe: Az a szép. Ajánlom mindenkinek, hogy keressen rá és hallgassa meg! A refrén így hangzik: „Az a szép, az a szép, aki szeret, az a szép.”
Mennyivel biztatóbb ez. És mekkora igazság van benne. Akkor vagy szép, ha tudsz szeretni. Ha szívedből kicsordul az a szeretet, amit Isten adott neked. A kedves mosolyod eltakarja bőröd hibáit. Szemed színe lényegtelenné válik biztató vagy megértő pillantásod mellett. Ha ölelésre nyújtod karod, senki nem veszi észre, hogy milyen silány a bicepszed. Ha lehajolsz, hogy felemeld az elesettet, derekadon az úszógumi többé nem zavaró vagy feltűnő. Ha szeretsz, lényed kivirul.
Szeress hát! Mert a világ éhezik és szomjazik a szeretetre. Szeresd azokat, akiket köréd rendelt az Isten. Szeresd azokat, akik viszontszeretnek, de szeresd azokat is, akik első látásra nem érdemlik meg. Szeress! És mutasd meg, hogy ez az az igazi szépség, amely minden korban, minden országban megállja a helyét. A szeretetből fakadó szépség soha nem avul el, soha nem megy ki a divatból! Ezért hát szeress!
Marosi Tünde
