Számunkra, a Sepsiszentgyörgyi Belvárosi Református Egyházközség 47 tagja számára Isten 2022. június 13–19. között rendelte ki a pihenés idejét, amikor egy kellemes hetet eltöltve Magyarországon átélhettük a közösség örömét és a nevetés feltöltő erejét.

Június 13-án Isten áldásával indultunk útra. Első megállónk az érmindszenti Ady Endre-emlékház volt. Az ott töltött rövid, mégis tartalmas idő után vacsorára érkeztünk Egerbe. Kipihenve az utazás fáradalmait, a pihentető éjszaka után Egerszalókra látogattunk, ahol szemet és lelket gyönyörködtető látványban volt részünk.

Június 15-én, szerdán a szálláshelyünktől pár méterre fekvő Egri várban jártunk. Nemcsak láttunk, hanem sokat tanultunk is, hiszen a kor jellegzetes ruházatát, fegyverzetét, étkezési szokásait mutatták be a látogatóknak a jól felkészült idegenvezetők.

Csütörtökön ismét útra keltünk. Első állomásunk Budapest volt, ahol a Magyar Zene Háza és a Szépművészeti Múzeum csodáival telt meg a lelkünk. Estére érkeztünk meg újabb szálláshelyünkre, Székesfehérvárra.

Pénteken a Pannonhalmi Apátságot látogattuk meg, majd egy Sepsiszentgyörgyről elszármazott házaspár, Szász Tibor és felesége rendkívüli vendégszeretetének örvendhettünk Gönyűn. Talán mindannyiunk számára a legizgalmasabb a dunai hajókázás volt.

Szombaton a Tihanyi Apátság magasztossága, a Balaton kéksége és a Kinizsi vár izgalmas története ragadott magával bennünket.

Június 19-én, vasárnap a Székesfehérvári Belvárosi Református Gyülekezet templomában hallgattuk meg Isten igéjét, onnan pedig az Ő áldásával és segedelmével indultunk haza.

Isten, aki azt mondta az embernek, hogy „orcád verítékével egyed a te kenyeredet” (1Móz 3,19), vagy azt is, hogy „az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt 9,38), Fia által azt is mondja, hogy „pihenjetek meg egy kevéssé” (Mk 6,31). A pihenésre ugyanúgy szükségünk van, mint a mindennapi kenyérre, hiszen nélküle hamar kimerülünk, és nem lesz áldás majdani munkánkon. Persze a pihenés nem önmagáért, a szórakozásért vagy a vidámságért van, hanem eszköz, hogy a megfáradt szervezet, test és lélek megújuljon, felfrissüljön.

A pihenés is akkor lesz áldottá, ha azt Istennel töltjük. Mi vittük magunkkal Bibliánkat, és arra biztatunk mindenkit, hogy ugyanígy cselekedjen a maga pihenésében.

Lehet Isten nélkül is, de jobb Istennel nyaralni, szabadságolni, kirándulni.

Ezt tapasztaltuk meg mi is az együtt töltött hét alatt.

Mindezt köszönjük Teremtőnknek. Külön köszönetet mondunk Kovászna Megye Tanácsának és a Rendi családnak az anyagi támogatásért, valamint a szervezőknek a fáradhatatlan munkáért.

Marosi Árpád